VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Ocsovai Ferenc versei (Türelemüveg, Petőfi sírjánál)
Türelemüveg
Részenként ragasztom össze a hajót, bár a kezem néha ideges, megremeg. Tudom jól, hogy egy napon palackomat elsodorja egy élénk hullám vagy fergeteg, de a szilánkok közt talán olvasható marad majd kissé – ha darabjaiban is – az üzenet, ha partra mossák és a roncsok mélyén felfedezik az évekkel körmölt szöveget és tanúskodni fognak a sorok, mi történt: melyik vihar törte derékba végül a gályát, amely meddőn igyekezett túlélni a tenger falánk, kapzsi és siváran terpeszkedő árját...
Petőfi sírjára
Fénylő ezüstcsillagként ragyogtál fel, hogy úgy vezesd ezt a szegény népet: büszkén, keményen és lángoló arccal.
Nem alkudtál meg; neked a tágas világ minden színe kellett, a Teljesség maga, és nem érted be néhány olcsó kis rímmel, falusi csendélettel vagy vidéki tusrajzzal.
Kiontották ifjú életedet, de szívünkben szellemeddel egészen meg mégsem haltál.
Kétszáz év telt el, sugárzó kebleddel nekünk mégis mindörökre huszonhat éves maradtál.
Megjelent: 2024-07-24 20:00:00
|