Keresés a honlapon:

Ocsovai Ferenc versei (Türelemüveg, Petőfi sírjánál)

 

 

 

 

Türelemüveg

 

Részenként ragasztom össze a hajót, 

bár a kezem néha ideges, megremeg.

Tudom jól, hogy egy napon palackomat

elsodorja egy élénk hullám vagy fergeteg,

de a szilánkok közt talán olvasható marad 

majd kissé – ha darabjaiban is – az üzenet,

ha partra mossák és a roncsok mélyén

felfedezik az évekkel körmölt szöveget

és tanúskodni fognak a sorok, mi történt:

melyik vihar törte derékba végül a gályát,

amely meddőn igyekezett túlélni a tenger

falánk, kapzsi és siváran terpeszkedő árját...

 

 

Petőfi sírjára 

 

Fénylő ezüstcsillagként ragyogtál fel,

hogy úgy vezesd ezt a szegény népet: 

büszkén, keményen és lángoló arccal.

 

Nem alkudtál meg; neked a tágas világ 

minden színe kellett, a Teljesség maga, 

és nem érted be néhány olcsó kis rímmel, 

falusi csendélettel vagy vidéki tusrajzzal.

 

Kiontották ifjú életedet,

de szívünkben szellemeddel

egészen meg mégsem haltál.

 

Kétszáz év telt el, 

sugárzó kebleddel  

nekünk mégis mindörökre 

huszonhat éves maradtál. 

 

 

 

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-07-24 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.