Keresés a honlapon:

Köves István: Ha maradok

 

 

 

 

HA MARADOK

 

 

Fénybe fagyott álomszigetemen, Izlandon,

a nők, nem csak a hitvesek, feleségek, de

az özvegyasszonyok és a forró ölű lányok is

gyakran finganak szeretkezés közben,

nem szégyen az itt, kérem, emberi gesztus,

a táplálkozás az oka, meg a meleg sör,

ki tudja, akár úgy is lehet, én legalábbis

szívesen elhiszek nekik mindent,

hiszen ablakunk alatt az óceán,

ha hidegen is, mert bizony az,

hullámzik habzik előttem reggelente,

s bíztat, ne legyek már annyira idegen,

tudom, nem éppen Ibiza, István úr,

mondja aztán Krista Sigurjadóttir,

elhúzva a szavakat, szinte énekelve,

akinek szétterült vörös hajfürtjei

mint lángnyelvek izzanak ropogósra

keményített huzatú, ergonómikus kispárnáján,

de nézd csak, mutat a hajnali fény csiszolta

öbölre ablakunk alatt, ahol épp egy

hangos tutulással forgolódó

lomha bálna égre lövellő vízoszlopával

akureyri mobilszökőkutat játszik, s nemcsak én,

az Earl Grayból fölgomolygó bergamott-illatú

pára is otthonosságot próbál keríteni köréd,

engedd el már magad végre, hazaértél,

ideje kiteregetnem a beszűkült pillanatot,

gondoltam, ám hiába erőlködtem, ráncoltam

homlokom gondterhelt redőkbe, de nem,

nem sikerült egyet őszintén szellentenem,

hát hagytam, hogy a szívem is belesajduljon

a vágyakozásba, hogy hátha vele, mégis,

ha maradok, majd holnap, majd legközelebb.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-07-20 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.