Keresés a honlapon:

Vaskó Ági versei (Tébolyultan izzik a Nap, Kórószív)

 

 

 

 

Tébolyultan izzik a Nap

 

Tébolyultan izzik a Nap,

haldoklik már csodás kertem –

a forróság szinte harap,

reménytelen, hogy ma essen.

 

Haldoklik már csodás kertem –

a napsugár perzsel, éget,

reménytelen, hogy ma essen,

hiába szól érte ének.

 

A napsugár perzsel, éget,

nincs az égen felhőpaplan,

hiába szól érte ének,

lám a kék ég mozdulatlan.

 

Nincs az égen felhőpaplan,

szomjas kertem vízre vágyik,

lám a kék ég mozdulatlan,

élettelen már a pázsit.

 

Szomjas kertem vízre vágyik,

tarka ruháját ledobta,

élettelen már a pázsit –

sírva hull a mályva lonca.

 

 

Kórószív

 

Csont karomat már az ősz botozza,

kóró lettem, útszéli bogáncs,

páncélom a szélben száll lobogva,

s vele száll az elhaló fohász.

 

Rozsdás ajkam még a nyár hevében

zizegve sírt egy-két versikét,

s ha az Úrtól álom jött cserébe,

áldva takart be az esti kék.

 

Ilyen estnek vagyok most is hálás,

csillagtüzek adnak meleget,

égi fényük milliónyi lámpás:

kórószívben őrzött szeretet.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-07-18 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.