VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Batári Gábor: Szép Irénnek épp karja ment – Óda Aphroditéhez azaz egy verslábon Sántikáló Vénusz himnusz
Szép Irénnek épp karja ment Óda Aphroditéhez azaz egy verslábon
Sántikáló Vénusz himnusz
Vanda vamp a Szép Irén, már tudjuk,
Ő, ő és ő a hatalmas Vénusz,
Titkosan titkolt Butélia Gömbhalmaz,
Vigalmi vigaszos negyedi
Bárjában helyre kis bárszéken, Balmaz-
Újvárosban semmiképpen,
Csillagvárosban inkább,
Ímhol kerekedik:
Nem hitvány gyenge báb,
- Ne legyél férfi,
Az örök nő:
Nagyláb, csiniláb, az egylábú,
Ellenláb és hadiláb,
Jobb lába néki rég délibáb,
Csonka egyszemélyű család,
Mert elhagyta gyors lába -
A jobb, Achilles, - ide nem illesz,
Mert neved férfi, te, női láb -,
Meg hókarja Nauszikaa s a bú,
Csonka csinibaba, szép nagy darab
Zuhanyzói hableányi Vénusz,
Jobb kar, a hókar mostantól nem rab,
Nem rabja nagyhölgynek Nauszikaa,
Elvitte a pezsgőspohár, a pezsgősrobbanás,
Az édes megsemmisülés: az aúú-szike, ja, ja.
Nem búsong többé a szép, nagy lábú,
Sajna csak egy lábú, mivel nemcsak
Nagy lába árva, karja is már,
Karvesztéssel vigasztalódik
A megmaradt vénuszi sonka.
A részvétkalmár Vénusz,
A Vanda meg örül saját kárán,
E furi okból nem búsul már lábán,
-Szép Irén, a szép csonkabonka-
Avagy hiányán, többé nem furióza,
Nincs haragja búsulása. Karja is ment,
Nem keseríti jobban, nem lett mimóza,
De kettőshiány-ügynök igen-igen-igen.
Szimmetriára, aranymetszésre,
Így mondott szép, hatalmas Aphrodité
hatalmas igent;
Lét-faragástűrésre,
Jobb karja vállból vesztésre,
Hó,- arany-kar-metszésre.
Hatalmas szép Vénuszunk nem volt rest,
Végzetét vissza nem ferdíté,
Sőt, egyensúlyba került a szép test
Hiányzások tekintetében lent, fent.
Nézzük Vénuszunk újfent,
Az örök nőt a bárszéken,
Másodperce hagyta el karja, a hókar,
Az is ment,
Hát Vénusz csaj,
Ó, hatalmas, sudár Aphrodité,
Torzóságtól nem vagy ment!
Ám hajtogatja sexy lady csinibaba,
Nem egy Ali baba, szent Gül baba.
Maradt szép kezével legyint,
Sőt int:
„Híveim, rajongóim, ha gójim, sebaj“
Pedig Istárként pasija lett
Ó, az ó Enmerkar,
Legalábbis Vénusz szent verebei ezt csiripelik,
Nem vészmadarak, de pletykafészkek,
Kik tények után nem néznek.
Ó, Mert rég vót az ékkel vésett moment,
Valóságos Manu-ment,
Mert Manu volt a világkirály akkor,
Ki pille pillanatból emlékművet teremt.
Mégiscsak pásszol ide Enmerkar
Ő lett volna az első scriptor,
Az írás feltalálója, egy ott ritka hóka.
Másodperce hagyta el karja, a hókar,
Nézzük, nézzük hát Szép Irén
Vandánk, Vénuszunk, Sudár, szép Aphroditénk
ímhol kerekedik és nem leteper,
Vagy mégis, mert ajka, oly eper.
Ímhol kerekedik sudár, szexi nőnk,
A csonkán is kerek,
De metafizikai egész.
Szerelmi vegyész,
Mivel van kémiája, nemcsak metafizikája,
Férfi nép utána eleped.
Nem hiába,
Hatalmas, sudár Vénuszunk,
Nem rest, se kába,
Nagy de egyetlen lábáról ugrik,
Vetődik reája,
Így egyesszámban, a férfinépre,
Szerelemistennő mivoltától betépve.
Nem hazudtolja meg formája,
Gyönyörű s fit egyetlen egy lába.
Ímhol kerekedik sudár, szép Aphrodité:
Bíbori eperajka,
Meg alma,,,,, máteri csecse,
Mi az örök tapper kezet kajtatja,
Ne féljünk belőle van kettő,
Nagy-nagy, fogdozó kezet is kitöltő,
betöltő.
Gömbölyödik
Ikerbolygó fargömbje,
Idomuk tánca, ímhol spontán
amputált Vénusz telt karcsú kecse,
Saloméi költészet-mozgásuk folytán.
Hengeredik, szép nagy ívben
Domborodik nomen est omen
Combosodik fognivaló; jogcímen
Vénusz forma egyes combtömbje.
És még nem említtetik a hímen,
Pedig ez már kész
- Nem írta, tette Hermész
Lelki fia? Mirdroff -
Vénusz v alakú törzse,
Homokóra hústest-váza,
Csodás hiányos alváza
Dicsőítő himnuszmorzsa,
Vilagfa-szú perceg morze,
Mert lesz egyszer Szép Irénnek
Családfalába, világfalába, ládafia.
Jelenleg egy piskóta, lőcs, tipegő,
Futómű boldog tulajdonosa
Vanda vamp a Szép Irén,
Nem közömbös látvány cseppet sem rém,
Egy combon, térden, vádlin bokán
Csiklandnak végig a vízcseppek
Zuhanyfürdőzés közte közben és után.
Vonzódnak a cseppek, nem rém Irénhez
Egyetlen lábához, a széphez, a nagyhoz,
Nemsoká zuhanyzói hableányhoz
Csonka csinibabához.
Bízik Vénusz lesz ez még másképpen,
Kinől
az, mint gyíknak a Vénusz-domb
A semmiből.
Ímhol kerekedik
Nem fekete felhő, nem nadrágba
Bújt, mint Majakovszkij a drága,
Szovjet-orosz költő.
Nem fekete nő,
Szeme nem fekete kő,
Zafír.
Vőlegènye Zephyr?
Tudtommal nem,
De Vulkán, a sánta kovács
Vulcanus, a férje volt,
Ám lett nagy válás;
Szép Irénnek zászlót állított Mars.
Szégyen nem a Marson,
Izzott köztük ezer volt,
Így aztán a Vulkán,
Azt mondta: mars!
Eledele kefír?
Tudtommal nem,
Kenyere Betlehem,
Mint kenyér háza,
Vanda Venus lénye lakhelye
Csinos, bús izom -, csont és jóbőr csonkaváza.
Oly erős, sok lóerős,
Mehetne futónőnek
Ezzel az egy
Kolosszus tipegővel,
Mini pongyola
Libegtetővel,
Mankója szaladtatóval,
Páratlan hős,
Nem piskóta piskóta.
Megjelent: 2024-07-12 20:00:00
|
