Videó

Az M5 videója




Keresés a honlapon:


Tóth Olivér: Engemet

 

 

 

 

Engemet

 

Engemet mindig úgy szerettek

Nyitott tenyérrel kínáltak az egeknek

Tárt karok kereszteződésében kerestem ölet

Oly kegyelmet mely előbb és utóbb is megölet

 

Nevemről nincs anya apa testvér ki számot ad

Nyelvemen az ember sziromsúlya mint a víz apad

Kéretlen ostya lettem egy anyává lett megbánásra

A tavasz mely ágrügyről fakadt vér és vád tapadt

 

Engemet mindig úgy találtak hogy nem kerestek

Mellemért vájt csőrű barlangok tátott szájjal kelepeltek

Szemérmetlen szeretkező tanúim soha el nem tévedtek

Mindazok akik testet lelket szellemet sem szerettek

 

Kezem erezetlen homoktenger szívem sátrat vert egyetem

Bőrömön vésetlen tóra pórustalan ragyogás a tejútrendszer

Földet csókolt csillag őrzi házam sár emel napnak magasába

Ha egyszer is először és utoljára beoltanak a másvilág tanába

 

Engemet gombolt gallérú sírba szerelembe temessenek

Mindazok akik majd egyszer keresnek szeretnek veszítenek

Befelé zárt szemhéjaikra menedékvárost építő oltár leszek

Harangról szakadt nyár a halál s leggyönyörűbb kín az élet

 

Minden átok bűn vágy sóhaj könyörgés megdicsőített ének

Szent hegyek porladnak kalásszá fogaim között mint a népek

Akik anyátlan atyátlan testvértelen teljes gyökértelen szépek

Kevély aranyai az újra és újra fenséges feltámadt reménynek

 

Engemet ha egyszer úgy kerestek hogy el nem veszítettetek

Majd ha egyszer úgy szerettek mint akik soha el nem tévedtek

Sosem szerető ösvényes üdvösségem száraz pászkái megtöretnek

Kezetekben kővel ima helyett a bűnbánat siratófalai megépüljenek

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2024-06-26 20:00:00

 

Tóth Olivér (Miskolc, 1982) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.