Suhai Pál versei (A búvár, Hétvégi ház, Mérlegen)
A búvár
Magamat én is elveszejtem,
mint búvár, hogyha elmerül,
s eloldja testét: vas-cipőben
bolyongok lent idétlenül.
Itt nincsenek utak, irányok,
mosolyok, elvek nincsenek,
ha szólok, buborék szivárog
számból, s gyöngyözve ellebeg
(akár az ég s a fellegek,
ha fönt a boltot már bezárják).
Itt zsíros halszemek a lámpák,
az arcok elsüllyedt kövek:
szakállas, vén szörnyek csodálják
csak szörnyű emberségemet.
Hétvégi ház
Hogy’ elvadult a kert, mióta
magában, gondozatlan áll.
A kerítést a rózsa, szőlőinda
s a repkény zöldje úgy befonta,
hogy fogást rajta már nem is talál.
Ha néha kijövök adóját
rossz gazdaként behajtani,
kezem hibára lel, szemem gyomot lát,
estig se győzöm én a munkát,
amelyet rám testálnak napjai.
És ez vár bármikor, ha jönnék:
a gazban nem lelek utat.
Innen szedem az almafa gyümölcsét,
amelyet már régóta önként,
dehogy adóba! – ajándékba ad.
Mérlegen
Egyazon mérlegen bölcső, koporsó,
alattunk ez inog s fejünk felett,
s mi ég- és földrengésben állva, omló
szirten, berendezzük az életet.
Hadd vesse habját, teljék még a korsó,
mondjuk, s mézével mérgezzük magunk.
S mi ott forog, párkák kezén, az orsó,
forgatjuk egyre, csupán mert sakkozunk.
Vagy olvasunk. Te boltba, strandra mész,
az én fejem rögeszméktől nehéz
s árnyakra les iramló macska-vérem.
Lehetne mindez fordítva is éppen:
szünetlen pirkadatban, szürkületben
így múlatjuk napunkat el mi ketten.
A Bábeli adottságok - Melléklet
Megjelent: 2014-09-28 07:00:00
 |
|
Suhai Pál (Bezenye, 1945.) tanár, költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
