VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Halmosi Sándor versei (A hosszú nevű, Olympia, Cseppben a tenger, Fado, Tonzúra II, Domine Tiberius)
A HOSSZÚ NEVŰ
alig hajló térdű aki a másikra mint más alfajra tekint a mámor másik bugyrából iszik – már ha van mit – másokat előszobáztat térdepeltet felebarátja asszonyát házát ingatagságát elirigyli mindig a másik megváltásra vár mert a mostani túl kényelmetlen merész ugyan ki áll meg ebben az alfajban a jó gazda hizlaló tekintete előtt ha appell van ha mocskos péntek véres csütörtök ha időnap előtt
ugyan ugyan
válság van uram a közerkölcsök romlása mondják mondjuk lehet benne valami kis igazság a múltkor se jött össze a becsületgól a szépítés pedig rajtunk nem múlott A-középtől Z-középig minden parlamenti patkó minden szektorából zúgott a megannyi deus és exmachina itt állunk megcselekedtük amit megkövetelt a haza
mea culpa mea culpa mea circus maximus
Akik megelégeltétek az árfolyam-ingadozásokat akik a másik Aranyborjúhoz imádkoztok a mi szent tehenünk helyett meg lesztek számlálva egyenként és lesztek ti rögzítve jó nagy adatbázisokba onnan is kivesznek még nagyobba tesznek onnan is kivesztek kinek kinek az ő nagy érdeme szerint
alázatunknál csak a szerénységünk a nagyobb és a miheztartási láz
A mindennapi etikai kódexünket bunkós botunkat édes kis szütyőnket add meg nekünk ma de holnap is és mindig holnapután nagy a mi szükségünk tudod nagy a háztartási hiány
Nagy kitettségünkben minket ó nagy kitett el ne hagyj!
OLYMPIA
Amikor megint elkezdődtek a nagy verekedések – igaz abba se maradtak soha – amikor elfolytak a magzatvizek elmúlt a nagyvizit és magunkra maradtunk betegen gyermekágyi mindiglázban fekélyesen a kórtól mert benne vagyunk belé vagyunk helyezve korszellem vagyunk kórtünet én modern költő vagyok XXI. századi Modernával oltott kellően gyakorlatias kellően őrült mindennel is beoltott ami fájni tud szorít kapar viszket ami mindig mellém húzza be az ikszet ami ápol s eltakar ha majd eltakarít a nagy takarító és odataszít a muszáj is üdvözlet a győzőnek sine ira et studio és gloria victis
Magunkra maradtunk mindennapi örömeinkkel félelmeinkkel hitünkkel hogy ha jobb nem is de érthetőbb hogy mit miért és hogy – főleg – miért nem mert abban világbajnokok vagyunk olimpiai csúcstartók
a görögöknél – mindig náluk – az volt a szokás hogy nem a hajtó aki a kocsit vezette hanem aki kiállította felszerelte övé volt a dicsőség nem aki fut hanem a könyörülő Istené
és mi futunk
nem tudunk leállni. És nem is akarunk.
CSEPPBEN A TENGER
Szeretem ahogy lecsorog az államon a ruhámra a tikkadt víz iszony nem a jóleső fegyelmezetlenség miatt nem is az elemi erő a szomjúság okán de a kissé hátraszegett fej a megadás a feloldozás során szerzett sebek és a részeire hullott keresztségek szálló por szent szmog lélekcseppben a tenger viszonyulási pont híján abuzált nyelv sok beszédben rossz hallgatás egy folyton abuzáló száj bár ki az ki nem ha tagadni ha vallani ha óvadék nélkül – csakazértis – felnőni kell
FADO
Amikor még mi etettük egymást és nem ők minket kézzel tettem a szádba a katonákat és elhúzván kezemet megérintettelek mutatóujjam külső felével de ez csak leírva ilyen hosszú és körülményes mert amúgy csak aligérintés volt pillanatnál is rövidebb most osztottál meg egy képet nem tudom mit nem is kell tudnom nem fogadom el senki mástól az etetést a kislányomtól talán ha oda jutok de addig hátrébb az agarakkal az én házam az én váram politikamentes övezet és klauzúra szállás amíg meg nem szállnak minket újabb őrületek trendek karolj belém elviszlek önmagadhoz színeváltozás lesz tanítványod az egész világ nem alszom el virrasztok majd veled
Vinnénk át a házat, a kedves barátok gyülekezőhelyét, de mi lesz a félelmet nem ismerő gyülekezettel, akiket egyenként vetett oda csókosainak kíméletből a nagyúr, két kép néz egymásra, két csókolatlan hadúr, az egyik te vagy, a másik magára húz.
DOMINE TIBERIUS
Kifeküdtél látod te is mint csonttá fagyott katonakabát a végtelen mezőn várod a megváltást amit oly sok formában transzszéleken echinoxul románul magyarul franciásul fogalmaztál meg és hagytad ide nekünk jó Gyimesi Laci is már csak az aquincumi angyalokkal dialogizál te is Tiber-parti ha van jelentése a neveknek és Blasius ki orvos püspök vértanú [egyszóval költő] életéről oly keveset tudunk mint én rólad ebben az inhumán hiátusban szótagszámlálód lennék ha beszélnél még velem dr. Balázs Tibor költő kiadó műfordító irodalomtörténész barát hol van mivé lett a szószántás amibe oly gyakran küldtél tékozló fiút lusta bérest messze földön híres szántóvetőt elperegrináltál a második felvonás előtt nem vártál meg a drámák igen szűkre szabott szünetében és én sem voltam ott amikor ama hosszú keserves futásodat elvégezted szótagszámlálód lennék és méregpohár-előkóstolód mind kiisszuk van ki beosztja – mint beteg a gyógyszerre valót – van ki lehúzza egyből és van aki immunis a sok harapástól hidegkamrától izzasztó kunyhótól és vére már átalakult előre t u d j a az összes hematómát
hermeneutikádba most nem folynék bele Te nélkül a martin buberi Én Absolutes Du hora immaculata mimique claudiopolisiensis methamorphosis transalpinae jó lenne egy fejléc addigra a szöveget megírjuk Metafora és hatalom Mottó: Ejtőernyőt, nem hátizsákot! Aki úgy gondolja hogy fogjuk meg és vigyétek jobb ha a maga Damoklész-kardját markolássza a kies mezőkön önfelhői önködei alatt Veuillez agréer, Monsieur Verlaine, l’expression de mes sentiments les plus distingués, Arthur Al von perché
még mondja valaki hogy a bibliográfia kiiktatható francokat egyikük miniszter Weimarban a másik raktáros Csajánarcsögén a harmadik Kocsárdon egyiküknek erőltetett menet a másiknak proletkult altesti részek
ha profin indul alakítja magát és téged is a spontaneitás eleve sok mindent legitimál a peripatetikusok tudtak valamit itt nem lesz kert hát körbe kell ülni a teret – semmiképpen sem díszelöl a levezetőnek – és regélni nomen est societas túlszárnyalni nemcsak Rafaelt
kesernyésen de nem megkeseredetten lucidan de nem önfeladóan affektív pozícióból úgymint szeretet Gabriel Marcel nem ez a jó szó dictée automatique sensus communis horribile dictu.
Az üdvtörténet folytatódik.
Válogatás a Rubljov Rinpocse (A belső ikon) c. kötetből, Gondolat Kiadó, 2024 Könyvhét
Megjelent: 2024-06-12 20:00:00
|
