VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Tóth Olivér Hazudd
Hazudd
hazudd hogy virágoskerted őrizetlen nyikorgó kapuját nem kutyák rágták rúgták s nem ugatta el a hold az éjjel szívemről feslett virágaid nem bomlottak az estikékkel és pletykába nem keveredett a fekete föld szóbeszéddel jó lenne egyetlen rögnyi csend egyetlen harapásnyi rend e szeglet-nélkül épülő felekezetnélküli temetkezésben
hazudd hogy a tegnapi kenyér héja nem szádat kezdte ki úgy van már lassan a búza is gyomrából a nyarat kiégeti egy embernek készült étektől kapott rontás ha gyötri terem pitvaraidba feleidbe gyűjtött káromlások ha fájnak feledj megszokott látvány a fájás szemednek ne takard míg mulatsz a fejkendővel kötött kontyú asszonyok érettek a dajkaénekhez
hazudd hogy sötétpiros pöttyös vedredbe vert mákszemeidet nem keményítette tovább a szél s huzatodtól nem kábultak még hogy tenyeredből mások tenyerébe csordogáljanak gyerekeid könnyeid ha kérnek utolsó morzsáidból zsebedből adj hálát élnek és van miért megőrülj naponta ezerszer kapkodó fejedhez szaladó szobáid falai között ha rád szakadnak fakó ablakai a tűznek
hazudd hogy szemérmetlen kínzásba kezdtél a megbékéléssel és beéred avval ami rád hagytak húst csontot és nyúzott bőröd vérét kegyelmes enyészet cirógat sebzett halálhoz másodperceivel ne bánd a múlás a tehetetlenség egy telhetetlen vétkes türelme az égieknek pokoli sarcot követelnek őseid szemed íriszére alkut kötve a túléléssel vakságban küzdő farkasok az eltemetettek így is úgy is kinevetnek
hazudd hogy fűtetlen kályhádat nem lakattad jól kötött ruháikkal és nem fojtott a füst mikor már levest se akartál főzni és enni sem mert feladtad minden dísz és gyásztáviratodat a mindenható Istennek és lemondtál önmagadról hogy részedet jobbod jobbjának javára add mégsem kellettél sem magadnak sem másnak jobban mint valaha azelőtt s ami azután lett ráépült a káromkodásmentes felsorakoztatott vádimákra
hazudd hogy hogy a szád széléről elkent szaft sírás öröm volt és kacagás gyermekséged és naivságod leple amire fektetted a várakozást a jóra remélted sosem halsz bele hogy feleszmélj törtséged virágszálait lopják s a kárnyújtásnyira lévő ölelések zárva termettek békét világtalanságodban most bölcsőszemedben síró felnőttséget csillapít a csupasz nyugtalanság mesét mondatsz magadnak és elhiteted magaddal szentül élni jó így érdemes
hazudd hogy beéred a melledre nyugvó csillag-szikefénnyel s a nap maradékával mit tenyérfedőiddel takarva rejtegetsz holnapra erőid tartalékvárain megállva nem inoghat meg sem föld sem ég hitedben zászlód alakod megnyúlott árnya macskaként dorombolják rád magukat a terhek ruháidat leveti a kificamodott lét hazudd hazudd hogy megköveteltek téged e cselszövő eretnek csendben ámításaid foszló teteméből donorért rimánkodó szeretet rendben önmagadért
Megjelent: 2024-06-02 20:00:00
|
