VideóAz Irodalmi Jelen / Csornyij Dávid videója Keresés a honlapon: |
Halmosi Sándor versei (A beépített ügynökkel, Ászana, Hetediziglen, Elsőfok, Nemismerik.Másodfok, Feljebbvitel, XXX, Nemzeti minimum)
A BEÉPÍTETT ÜGYNÖKÖKKEL
egyre nehezebb nem ájulnak el senkitől átlátnak a szitán nem
ÁSZANA
A nevekkel vagyunk elfoglalva, folyton a nevekkel. Aztán átbillen. A textúrán megjelennek az első odaillő rések. Már kinyílt benned a csáklyakői nárciszmező. A Mekong-deltában halászok esznek.
HETEDÍZIGLEN
Nem emlékszem pontosan, hol és mit ettünk Stintinóban, de az ízekre nagyon, ahogy kerestük a vendéglőt, az esti sétára, az odaútra a tengerparton, a friss aszfaltra, a másnap hajnali kelésre, a visszaútra Argentierán keresztül – rögtön a megérkezésünk után bevásároltunk Algheróban –, és a cuglieri vacsorára, nehéz, olajos ételek, sajtok, olivák, bíbor bort is ittunk, aznap volt a születésnapod, azt hiszem, Aritzóban nem tudom hol vacsoráztunk, de a reggelire jól emlékszem, a kinti asztalra, meg a benti hidegre éjszaka, Cuglieriben egy autentikus helyen ettünk, valami melegszendvicsszerűséget és olcsó italt, megint késve indultunk reggel a templomba, pont a mise végére értünk oda, a rózsasziromdobálásra, lent a tenger, il mare, Sassariban mintha nem ettünk volna semmit, biztos egymásból laktunk jól
azóta csak a fékek és ellensúlyok a szökőnapok a tétova órák
ELSŐFOK
Behatolni tíz óránál. És nem elriasztani a tűzoltókat. Minden létező világ lángokban áll. Minden éhező lélek számadat.
NEM ISMERIK. MÁSODFOK
nem akarják nem tudják a kulcsot háború zabrálás dúl a lelkekben s te árva egyszer egy mire mész padlásra gyűjtött nyakba fűzött szárított gyógyfüveiddel nem akar már gyógyulni senki csak gyorsan meggyógyulni a gyógyulás hosszú a gyógyulást tanulni kell alázat csend vers kell hozzá ahhoz meg metafora a metafora megélése nem tudása nem lehet tanulni ami megkeményedett elkopott csonttá betonná száradt a napon és amíg háború dúl a lelkekben az igénytelenség háborúja az olcsóság utóvédharcai elinflálódott a szó a tett a csók mit áldozunk még fel a látszatesztétika oltárán és ha elég az oltár is maga? – lázadás van tömegek lázadása minden ellen ami még viseli a jelet szavak szobrok szép nők ölek metaforák a nyelv a leginkább konform progresszív modern rugalmas időtálló ősi ő aki amikor az utcán átment a kedves bárki lehet férfi nő leány bárki aki kedves kedvese lehet valakinek szerethető sebezhető édes nem kell tudja a nyelv nem is dönti el mert csak ő tudja mindent tud és ha kimondjuk mi is jut eszembe te jutsz eszembe erről is én persze tudom ki vagy és mit hoznál fel mentségemre de ezt ők már nem értik nem ismerik talárjukat megette már a moly a naftalin sem segít és olyat hogy levendula ki hallott már?
FELJEBBVITEL
Amihez nyúlunk, lángra kap, nem ég. Amihez nem érünk hozzá, feldagad. A szó utolsó vigasz, vád lehetne. De nem beszéljük és nem értjük a nyelvet. És nincs, ki beperelne.
XXX
Nem tudom ezt a marha nagy xxxxxbarátságot hova tenni meg ezt az yyyyybarátságot sem meg a zzzzzzzpártiságot meg az sssssssspártiságot mikor lesz már vége ennek és a hadifoglyokat a túszokat mikor engedik el minket mikor engednek el saját börtönünkből azzal a pár személyes holmival buborékcsomagolásban mikor?
NEMZETI MINIMUM
Az ártatlanság vélelme talán minket is megillet nem tettünk semmi törvénybe ütközőt semmi olyat amit más nem – a korral haladni kell – csak a szokásos kis üzletek alkuk miért én legyek tisztességes a lapját nem teríti ki amúgy sem senki nem fognak neked szobrot állítani Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen nehogy már te mondd meg nekem merre az annyi j o g o m van hozzá és ha jobban belegondolok k ö t e l e s s é g e m is mert nem kerülhetek hátrányos helyzetbe esélyegyenlőség van egyenlő bántásmód ez a kis elégtétel nekem is jár az apanázs az én adómból épült közös tulajdon végül is hálásak is lehetnének érte meg is köszönhetnének akár
Válogatás a Rubljov Rinpocse (A belső ikon) c. kötetből, Gondolat Kiadó, 2024 Könyvhét
Megjelent: 2024-05-29 20:00:00
|
