VideóAz Irodalmi Jelen / Csornyij Dávid videója Keresés a honlapon: |
Köves István versei (Úgy, Egymással, A szabadság kapujában merengve)
ÚGY
Az időjárás-előrejelzésben erőst kételkedem, gyakran tévednek a jósok, lám most is, pedig, ha lenne kanyargó utcára nyíló ablakom alatt amolyan rangos, fénytükrözőre szidolozható, kifele dőlő bádoglap, már kopogna is rajta az őszi gyöngyeső, az üvegszálfüggönyző, s mint torlómotor után kerozinfelhő az égen, mint a komótos kismutató a nagyobb nyomában, mint javítást áhító, gondos hibajegyzék, úgy vágyakozhatnék hozzád, utánad, akár régen levert térdű kisgyermekként a mesetávoli faluvégen, de hol nincs párkány, nincs eső, csepp sem, s még szerencse, hogy az időjárás-jelentésben csak derű van, átfutó felhőzet mögül előtörő ragyogó napsütés most, s bennünk bolondítón bandzsa, ciklon-szerelem.
EGYMÁSSAL
Édes a nyálad, mondtad, olyan vaníliás, s ezzel eldőlt a dolog, a dolgunk, mialatt egy, addig mélán lapuló kaszsáspók lomhán elindult hosszú lábaival tapogatózva a könyvespolcon, a keménytáblás Th. Manntól kaszált a puhakötéses Murakami Haruki felé, ránk ügyet sem vetve, elvannak ezek egymással tavaszig, gondolta hunyorogva, én meg úgy döntöttem, hagyom, művelődjön, nem penderítem a szemetesbe, végülis tetszik, nem tetszik, ő volt itt előbb, ez az ő otthona is, tőlem mutogathatott, mert ujjongva csak arra figyeltem, hogy mint egy születésnapi vaníliafagylalt, olyan a nyálad, suttogtad mosolyogva, s ezzel eldőlt, mától ott alszom, nálad.
A SZABADSÁG KAPUJÁBAN MERENGVE
mint menhelyen rácsnál ácsingózó kajla kuvasz, várom újra, hogy rámtaláljon a vágyhozó tavasz, ahogy hajnalonta nyújtózva kibomlik a tavirózsa, lassúdan, vággyal sudáródva, vízpárába súgva, nem akarva soha csorba cserépben cseperedni, ahogy nézi egy szitakötő a berregő helikoptert, mikor szárnysúrolta borzongó tófelszínre hull a toll, s mint bomlott cipőfűzőjét bámulva ácsorgó Petri, várom újra, hogy rámtaláljon a vágyhozó tavasz, mint menhelyen rácsnál ácsingózó kajla kuvasz.
Megjelent: 2024-05-25 20:00:00
|