Keresés a honlapon:

Ocsovai Ferenc versei (Békétlen préri, Trapézon, Hazára lelve)

 

 

 

 

Békétlen préri

 

Hányszor fogsz még elszökni

önnön szívedtől te csapzott,

viharvert musztáng?

Hányszor fog még

lelkiismereteden végigvonulni

a harapós, zabolátlan erdőtűzláng?

Hányszor fogsz még

patáddal rúgni éppen azokba,

akik a legkedvesebbek neked?

Meddig kell még, hogy nekik is

fájjon, hogy a létet karámodban

napról napra mennyire szenveded...?

 

 

Trapézon

 

Még látom, ahogy perdül s táncol fölöttem

egy karcsú szalmaszál, de el már nem érem.

Mintha muszáj lenne, úgy lovaglom meg

a lengő éjfélt seprűnyélen és denevéren,

ám vakon, cél és irány nélkül hintázom

csak a Romlás otromba ördögszárnyain.

Még látom, ahogy szemem előtt,

könnyezve folynak szét

szebb reményű álmaim.

 

 

Hazára lelve

 

Láttam hegyet, erdőt, tengert;

falut, várost, sok-sok embert

s bár mindenhol kicsit otthon

voltam, valami azért hiányzott;

hazatértem, mégis úgy féltem,

hogy rabló és idegen ösztönöm

döntésével hatalmasat hibázott,

mígnem karjaidban a rónák,

puszták és Kárpátok énekét

hirtelen ismét bőrömön éreztem

és tudtam már, hogy az Anyaföldre

vissza igazán öleléseddel érkeztem.

 

 

 

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-04-05 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.