VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Caliopia Tocală versei (A nap verse, Elégia, Megkékült kezem) Fordította: Balázs F. Attila
A NAP VERSE
Mint virágzó fa, melyet méhek ostromolnak úgy érzem, testemet istenek birtokolják. Hangokból és képekből eltűnik a rozsda, kövek törnek, bárányok patái tapossák
Magas, magas és párás nap ez, nagy kerek órával az égitest helyett melyből csöpögnek beleolvadva a fűbe lágy, mormogó másodpercek,
én pedig hidegrázással, új metaforákat keresek, amelyek másik nevet adnak a megidézett, születendő dolgoknak.
ELÉGIA
Olyan verset keresek amely nem vethető alá semmilyen mértékegységnek. Olyan verset keresek, amelyben a szólás egyenlő a hallgatással.
Olyan verset keresek amely azt bizonyítja hogy a gondolkodásról nem lehet mást mondani, minthogy kék és hogy vizében bárki kezet moshat.
Olyan verset keresek, melynek szavai éhes vadállat nyomai.
Hogyan felejthetnék, ha nem beszélve, testem megtelik a múlttal, és egyre nehezebb lesz.
MEGKÉKÜLT KEZEM
Megkékült kezem agyamat simogatja idegen nyelven, skarlátvörösen, a kifejezetten erre kitalált hó alatt hogy menedéket nyújtson neki.
Egyébként csak egy gondterhes és üveges nap, szürkület nélkül, fény nélkül, istenek nélkül, tündérek nélkül, csak a szárnycsapkodás vére és az agyat simogató megkékült kezem.
Fordította: Balázs F. Attila
Megjelent: 2024-02-01 20:00:00
|