Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Köves István versei (Innen, Sitt lett)

 

 

 

 

INNEN

 

Szétnézhetsz megállva,

ez már az a szomorú, vizes sík,

lehet biccenteni, de nem remélni.

 

Gondolódik bennem sok bolond dolog,

nem old kékítőt a költő anyja,

ha értik, mire gondolok, mert

 

itt már semminek sincs bokra,

száz év múltán sem kél remény,

esetleg kőkemény költemény:

 

Ahogy a felhő megy az égen,

sok évvel ezelőtt, ifjonti hévvel

csillagot írt rá a költő régen,

 

de ma a semmi ágán nem ül semmi,

az ágak, mint elszenesedett ujjacskák,

ha bármi ülne is rá, csak azért, mert

 

innen már nincs hova menni.

 

 

SITT LETT

 

A városrész, a kerület, a főútvonalak neve még megvan,

de a mellékutcák két oldaláról a házsorokat egy hatalmas

borotvával lemetszették, vagy tán sziszegő lángszóróval,

mint a tévéhíradókban, s ezzel el is tűnt a környékünk,

eltűnt a múltunk, mintha eldobható lenne, nyomtalanul,

a hűs lépcsőházak, a szellős kapualjak, a foghíjas padok,

eltűntek gyermekéveink, tégláról téglára darabokban,

szótlan széthordták, közönyösen: sitt lett az ifjúságunk.

Nem is a helyükön terpeszkedő tunya toronyházakkal

van bajom, dehogy, csak bámulok én múltam eltűntén,

mi mást tehet a költő szülőhelyén, szülőhelye helyén,

csak nézek vissza, merengve és könnybebarnult szemmel

a helyre, hol még hibázhattam, hol még volt megbocsátás.

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2024-01-22 20:00:00

 

Köves István (Budapest, 1938. 03. 29.) költő, drámaíró

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.