Wessely Gábor: Magyar irodalmi torzképcsarnok (Lőwy Árpád, Juhász Ferenc, Zalán Tibor)
Lőwy Árpád
Hogyaszongya
A dal finom, nőies
Szinte prűd.
Lágy trillákkal közrezárt
Két etűd.
Csiklándóan kunkorít
Pár betűd,
Ápolt női hajakba:
Lótetűt.
Juhász Ferenc
(Kötő)-Jeles-írás
vas-csipke-tövis-glóriás fejjel
édes-keserű-semleges szájízzel
faggatom-vallatom-kérdezem
az útmutató-betűadó-rovó-dicsérő
földről-szabályzott Fennsőbbséget:
miért csak kétezer-egytől
kell-muszáj-lehetséges
kötőjellel írni a szám-ne-ve-ket?!
Zalán Tibor
(midőn azt mondta szeretteinek, no most aztán...)
midőn azt mondta szeretteinek, no most aztán igyunk
az utolsó vacsorán, de nem az utolsó pohárköszöntőn
így fordult hozzám: te is fiam, Zalán
azóta magamban meditálva hordozom az igét
a főnevet, a melléknevet, az elmaradozó névutókat
a vérvörös ékezeteket, a kékeres pontosvesszőket
és az összes gennyes rendhagyó ragot
Megjelent: 2014-09-22 07:00:00
 |
|
Wessely Gábor |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
