VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Khosiyat Rustamova: Napfolt Fordította: Gyermán Tóth Márta
Napfolt
1. Hová tűntél, hiszen annyi időt engedtél szabadjára? Hosszú és sivár álom volt számodra az élet?
Miért nem tudtál bekopogtatni az ajtómon végre valahára- Csak egyszer, mikor átmehetett véled?
Egyszerűen nem tudok ebben a világban maradni tovább. Felvettem a kabátomat, állok az indulásra készen! De te itt maradsz az életemben, mint ahogy eddig is voltál... Mint a jó házigazda, kikísér az ajtóig szépen.
2. Most azonnal az élet útját elhagyom. Vagyok csak egy művész fáradt vázlata. Talán egy madár, a homlokomon, Vagy talán a nyers anyatej hányata. Kit gyűlölhetek? Kinek panaszkodhatom? Hol lehetek most, vajon? Ezért ez a vers is vulgáris fájdalom? És ezért borzasztó büdös... nagyon?
3. Mikor jövök ide megint? Látogatásom mit jelentsen? Örökké remegés feszít. Mint a hullámok a tengeren... Bárcsak szóródhatnék széjjel E világ csillogó fényében, Mint a vándorló cigányok sátra éjjel, A kínai írásjegyek bűvöletében.
5. Néha a szél keresztbe fúj Sőt az ellenkező irányba is, zordul. Forgatja a szemét tanácstalanul, Mint a szőlő, ahogy a Nap felé fordul. A madárfészek száraz levelei Mély tócsákban bomlanak. Üres dióval megtöltve mellei Amit a múló ősznek hordanak.
4. A szél véletlenül jött, és sebtében távozott... Ablaküvegem felsóhajtott s mélyen a lélegzetét vette. Hanyagul a folyosókon végigsompolygott, De törékeny szívemet az oldalára billentette. Hová vinne, és melyik utca felé, Ahogy eddigi életem felborította? Félelmem mégis eloszlott, mint amikor köd jön lábam elé. És múltamnak már nem volt nyoma. Az utcák fái és a Hold mindezt látták! Ó, mennyire szerettelek azon a napon! Hosszú ezüstös sugarai az utat mutatták, A föld mélyebb nálam, ahogy zuhanok... Szívem reszketett, elmém zavarodottá vált. A szél is kicsapta lelkem ablakát. De szerencsére te fölém hajoltál, kiszabadítottál Szerencsére te voltál az, te voltál ....
7. Kiabálni szeretnék, és mégis csendben maradok. Örökre visszavonulok a színpad hátsó zugába. De egy apró hóvirág nem mutat félelmet – Sok-sok évszázadon át feltör a talajból a sugárba. Hogyan és honnan veszi az erőt? Nem fél sem a szikláktól, sem a széltől, megveti az esőt Mégis van taposó láb, mely megöli, Mert a fejét a földbe döngöli. Égek. A szívem tűzzel lángol. Végítélet lángol lelkem üvegében! De kérlek Istenem, van egy dolog, amire vágyom: Maradjak meg legalább a fű erejével.
Fordította: Gyermán Tóth Márta
Megjelent: 2023-12-23 20:00:00
|
