Videó

Az M5 videója




Keresés a honlapon:


Köves István versei (Mai csahosoknak, Esély, Azok a rózsaszín körmöcskék)

 

 

 

 

MAI CSAHOSOKNAK 

 

Összerogyott Béla bácsiék előtt a kispad,

a kiülős, a beszélgetős, a pilledj, szomszéd,

összeszáradt, elkorhadtak a fenékalja lécek.

Cserélni kellett volna idejében, figyelemmel,

de ki ügyel a málló múltra a jövőbe rohanásban. 

Csak a kutyák csaholnak, mintha ugyanúgy,

de azok is csak tessék-lássék, kamerakészen,

nyálzó hálát s kötelességtudást mutatva.

Rángatják a rájuk rozsdásodott vasszemeket,

az elődök láncát, a rángva kimúlt házőrzőkét,

amit átmentettek a gazdák a mai csahosoknak.

Kényelmesednek, fényesednek a régi fémhurkok 

a zsenge nyakakon, a friss, fénylő torkokon is.   

 

 

ESÉLY

 

Teljesen mindegy, hogy mit, csak beszéljek,

súgta, csak a hangomat akarja hallani, azért,

hajoljak közel a füléhez és halkan, gyerünk,

akkor most fölolvasom neki a telefonkönyvet,

gondoltam gúnyosan, de eszembe jutott,

nincs is már telefonkönyv, verset kezdtem

mondani, gyerekverset, kerek ez a zsemle,

kicsit dudorászva adtam elő, zengetve,

ettől előbb sóhajtozni, majd sikoltozni kezdett,

halkan, illedelmesen, mert hogy tíz, de lehet,

húsz éve nem találta meg ennyire a szerelem,

így mondta: nem találta meg a szerelem,

s hogy bizonygassa, mennyire így,

hanyatt fordult, vállamra tette széttárt lábait,

hogy nem bánja, megpróbálhatom úgy is,

hátulról, tudod, a másik lukba is lehet,

ha fájni fog, értem, nekem még azt is,

közben sírt is, legalábbis folytak a könnyei,

s kezemet csókolgatta, amikor megtettem,

amire kért, mert hát, ugye, ez már komoly,

engem igazán szeret, nem csak az ágyban,

s közben aprókat kacantott is, meg gyömöszölte

a saját mellbimbóit, apró izzadságcsík fénylett

az orra körül, egyre vadabbul zihált már,

aztán váratlanul sikkantot, rúgott kettőt 

a levegőbe, kigurult alólam, s elnyújtózott, látod,

jó kis csapat vagyunk mi együtt, mondta nevetve,

csak hagyd a fenébe a verseket, drágám!

 

 

 

AZOK A RÓZSASZÍN KÖRMÖCSKÉK

  

Fél órája ott ül egy angyal

a szomszéd szobában az ágyam szélén

és láthatóan tanácstalan és szomorú

(ó, azok a lilába hajló rózsaszín körmöcskék)

még ilyen magába roskadt szárnyas

angyalt sosem láttam, és az ágyamon

 

már amikor ott állt az ajtó előtt

mezítláb az aládúcolt körfolyosónk 

csorbult keramitkőkockáin toporogva, tudtam,

(ó, azok a lilába hajló rózsaszín körmöcskék) 

ez megint mesésen indul és Isten se 

ki tudja, mi lesz belőle, belőlünk

 

fél órája ott ül ez az angyali angyal

a szomszéd szobában az ágyam szélén

és nem tudja elszánni magát

(ó, azok a lilába hajló rózsaszín körmöcskék)

pedig azon az ágyon már annyi minden esett

ezt is jól elszúrtam, ugye, szipogja 

  

ágyamra ritkán ülnek ártatlan lányok

angyalok meg eddig még soha

nincs gyakorlatom, mint bánjak velük

(ó, azok a lilába hajló rózsaszín körmöcskék)

ha látom, hogy lüktet hüvelyük

tudom papírzsebit kellene vinnem neki

 

fél órája ül már ez a szipogó angyal

az ágyam szélén, nem hív, kacéran mozdulatlan

itt térdelek mellette s profán lelkem forró áhítatával

(ó, azok a lilába hajló rózsaszín körmöcskék)

azért imádkozom az Úrhoz, féltvén félve, hogy 

még egy félórácskát, ugyan, nézzen félre.

 

 

 

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2023-12-13 20:00:00

 

Köves István (Budapest, 1938. 03. 29.) költő, drámaíró

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.