Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Köves István versei (A megadott fanfárszám, Teli pohárral kezében Jónás támaszt keres)

 

 

 

 

A MEGADOTT FANFÁRSZÁM

 

Jónás nem képes elfogadható jelszót választani,

titkárnője meg nincs, akinek diktálhatna,

hát akkor hogyan keresse most az Urat, aki

azt ígérte, hogy a kellő időben majd jelentkezik,

no igen, hogy kinek lesz kellő az az idő, s mire,

a megadott fanfárszám ismeretlen, néha egy villám, 

egy dörgés, az is mikor volt már, azóta semmi,

ismerősnek visszajelölte ugyan, fénykép nélkül,

de azzal is mire megy, üzenet, megosztás sehol,

a madarakká lett szavak fölröppennek ugyan

a felhőbe minden galád puskalövésre, remélve

menedéket az égben, nála választ keresve,

de Urunk csak nézi e kavarodást, tétován töpreng,

ősz tincsei mögött a gondolat kába, hallgatja, 

cetelne Jónás vele, van ugyan templomi térerő, 

cetelne megint, hívná, visszahívná, mindhiába.

 

 

 

TELI POHÁRRAL KEZÉBEN 

JÓNÁS TÁMASZT KERES 

 

Nem mondanám fohásznak, Uram,

kérnem nincs mit, elhalmoztál,

most inkább csak beszélgetnék,

halkan, töprengve, magam elé,

Te meg, ha ráérsz, meghallgathatod.

Voltam már az itt, aki fölkoncoltatik,

és nem a törvényen múlt, hogy mégsem,

emlékszel, mennyit kellett kapdosnod utánam,

hogy írmagnak pont én itt megmaradjak.

Nem bántad meg, hogy a választottakból

épp engem választottál, a legméltatlanabbat?

Nem zsoltározok neked, dehogy, és

nem fogadkozok rongyaimat tépve,

rendeltél ahová, nem én törekedtem oda soha,

tennék én is mindent a te kedvedre kedvvel,

mint pihés angyalaid s madaraid az égben,

de itt, ez a föld, köröttem mind naponta elbukottak,

hetvenhétszer is megbocsátok nekik nevedben,

de ők nem felejtenek, látom szemükben a kérdést: 

hát jó, volt az a cethal, ha ugyan, de azóta?!

Szomjúhozva látják, hitem kapujához vezet minden csapás,

ha hogy el-, elhallgatok, a csönd még nem álruhás árulás,

lehet csak erőgyűjtés, szakmai fortély: hatásszünet, Uram.

Szívem, hitem bosszútlan, haragtalan, tudod,

csalódtál volna bennem, megszomorodtál? Miért? 

Tudhattad jó előre, vigaszod balzsama mit ér,

türelmetlenül lázadozva, fedetlen arccal

leborulok, ha neked az kell, bár csodálkozva.

Könnyű teli pohárral a kézben dicsérni, de 

megértem, minden magot megmérsz aratáskor,

minden szőlőtőkét megítélsz szüretre készülődve,

s mert akaratod ellen nem élhetek én már másképp,

adj hát cserepes ajkamra biztató, édes szavakat.

Nem adtál hű társat mellém eddig, igaz szeretőt,

s lám támaszul majd szép szál fiakat sem, küldtél

folyvást úton lenni, botladozva, étlen-szomjan,

bizonytalanságaimba a bizonyosságot hát ne tedd,

megéreztem kezed súlyát, hangod erejét, most már

csak olyan csendet adj, amelyben hallik üzeneted,

adj ajkamra édes szavakat, dicsérlek én sülve, főve,

de addig még néhány napot elnapozgatnék, Uram,

ha hagysz, dudvavert udvarom szegletkövének dőlve.

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2023-12-03 20:00:00

 

Köves István (Budapest, 1938. 03. 29.) költő, drámaíró

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.