Keresés a honlapon:

Nagy Norbert: Haza, szeretet

 

 

 

Haza, szeretet

 

Magamnak, magamban, úgy vallak:

Rettentő erővel,

de színes ruhák híján.

Én nem bíbelődöm a hangerő-tekerővel,

s e sápadt bőrre sincsen

ős-betűvel írván,

hogy hozzád, hazám, pusztán

szívem, s születésem okán van közöm.

A néma vallomáshoz,

mit szótalan is tudok,

úgy szívembe költözöm,

hogy csak te lásd

azt a gyertyapislogást,

mit a szelek nem fújtak el,

s harsány szó nem takart.

Más parazsát sem gyújtom lángra.

Táplálja, vagy oltsa a tüzet

mindenki magamagába,

hogy ne szenvedjen lassú vizet a part…

Minden ki nem ejtett szó: Hangom.

Meséli, hogy én megtanultam

beszélni azon a hangon,

ami az Ember sajátja lehet.

S döbbenet, döbbenet,

hogy mégis oly sokan

nem értitek a nyelvemet…

 

Rejtse azt bármily szép csomag,

a tegnapi mosléktól,

- mi újra úgy ragyog! -,

nem leszel boldogabb,

sem tisztább, vagy nagyobb,

csak „visszanyihog” az utunk a múltba,

egy tébolyító, vagy-vagy világba belekábulva,

hogy aztán érjen megváltatlan véget

ez az örök magyar sztori.

 

S fáj, hogy nekünk nincs szemünk látni.

Mert a Levél réges-rég megérkezett,

de itt már alig van korinthoszi…

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-11-11 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.