VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Melania Farago: Dia képek (Valahogyan zöld, Levendula, Vajon lesz-e majd, aki lenyalogatja rólad a magzatmázat?)
VALAHOGYAN ZÖLD
Semmit sem érzek… illetve talán valami smaragd? vagy hínáros? zöldet… meg azt a riadtságot, hogy épp csúszik ki a kezünkből a tál…
a zuhanás lassított felvételét, a csattanást, szilánkokra csillanást és hozzá még néhány tompa puffanás a szétguruló gyümölcsök pattogó körei…
Néha azt hiszem, csak hozzá képzeltelek… a táltartó négy kéz… az enyém, meg a te két kezed, de se kéz se kristály se tál se gyümölcsök semmi… csak a zuhanás előtti összerándulás
LEVENDULA
Üvöltözném dühösen, hogy miért?!
Kavicsokat rugdalva, bakancsosan.
De csak riadtan tátogok. Fuldoklássá válnak a hangok, hullanak szét a mondatok, betűkké mállanak a szavak, a betűk meg fakuló maszatok.
Az „örökké“-ből előbukkan a soha, az „édes“-ből kilátszik a mostoha, mocsárrá válik az „alap“ és senki senkinek az „otthona“
Most épp egy kis levéllel barátkozom… …selymes, ahogy simogatom…
Neki is lehet olyan jó az illata?
VAJON LESZ-E MAJD, AKI LENYALOGATJA RÓLAD A MAGZATMÁZAT?
A legtisztábban érthető mondatok: a csended bugyolál be… körülleng… rám lehel… megérint. Épp csak, hogy sejtem…
Néha úgy hiszem, hogy nem is kell, vagy, hogy nem is lehet innen tovább.
De aztán a szavaidban is a csended hallgatom… ritmusok ringatnak, halk esti imák susognak el minden benned éledőt…
Az éppen lebbenő szárny, a szólásnak induló sóhaj, a repedő tojáshéj toporgó vágyát… a világra törőt.
Megjelent: 2023-11-05 20:00:00
|
