Debreczeny György versei (Lakhatatlan kiáltják lakhatatlan, Úgy írni mintha napoznál, Futkosnak a pokol kutyái)
LAKHATATLAN kiáltják LAKHATATLAN*
Én nem kívántam megszületni
mindenki táplálékaként
Magad vagy a kataton alkonyatban
mint vesztőhelyen OLYAN VAKITÓ
A FÉNY A CSÖND az ítélet csörömpöl
egy hosszú-hosszú életen keresztűl
Nem értem én az emberi beszédet
Éjszaka van Ragyogjon ami árva
ÉLETEMBEN NEM LÁTTAM HÁZAT
nem vált meg semmi szenvedés
az életem rég nem enyém már
LAKHATATLAN kiáltják LAKHATATLAN
Minden lélekzetvétel megsebez
anya anya
ilyenkor csönd van éjszaka
halott apám
A HÓHÉR SZALONNÁZIK –
NEM JUTOK EL A SZENTSÉGHÁZIG
De most hogy fölriadtunk hirtelen
a bűnben közelebbről a pokolban
gyönyörüek vagyunk
a pusztulás bebalzsamoz
elszűkül arcod hátra buksz
ÉS ÉLJ UTÁNA SZABADON
Az eltaposott fűben olvasok
mint néma hasábokból rakott máglya
A semmi szült és szoptatott
de fölmentett később az ég
OLYAN VOLT MINT EGY ÁTLYUGGATOTT TENYÉR
Későre jár Márcsak a rabruha
TORKOMBAN LÜKTET KÖZELED
TE GYŐZZ LE ENGEM ÉJSZAKA
+
Szárnyalok majd és porladok
a fényérzékeny levegőben
a töredék foglalatában
A világvégi üres kutyaólban
az arcunk és a kezünk is sötét lett
Milyen lesz pusztulásom?
A tengerpartot járó kisgyerek
elárul és magadra hagy
Alvó szegek a jéghideg homokban
egyetlen boldog pillanat
Az ólak véres melegében
szalonnaszag muskátliszag
+
Még tart a nyár
az örökmozgó föle-lejár
abban a végső feledésben
mint végső éjjelén a rab
Az egyetlen élő leszek
kezet csókoltam mindenkinek
Fehér zuhog a feketére
gyereksírásként mint a végitélet
A tanuk nélkül dolgozó pokol
felköltözik a halálos magasba
a vánkos keményebb lesz mint a szikla
Most másra gondolok
*: montázsok Pilinszky János verseiből
Úgy írni mintha napoznál*
Nem egy kis verébszarról van itt szó hanem
jellegzetesen történik meg egy pillanat
Csak folytatok egy mondatot
egy örök befejezhetetlent
visszahozhatatlan de megismételhető jelenben
tehát a rend kedvéért el kell mondanom hogy
valaki elindult előttem ezen az úton
valaki aki majdnem én vagyok
VAGY MINDEZT TALÁN NEKTEK MONDJAM EL GYORSAN –
A TELEFONBA NEKTEK?
Nem akarok parókát hordani
érzem égett sűrü lombok szagát
Mintha már lettem volna valahol
nem akarom ismereteimet gyarapítani
és a B vitamin íze sem szokott megfelelni
bár a szöveg amúgy is más
s ezért: elmondhatóságra cseréljük
a diófa (diófa?) alatt
VIRÁGOKAT KÜLDÖK A KERTBŐL
mindig minden egyforma nagy jó s nagy rossz
fffffffff
a kertben a fák közt mindig tetszés szerint
amíg a légcsere tart
valahol huzatmentes helyen
de a vers (hagyjuk az ügyetlen hasonlatokat)
virágokról beszélget a sofőrrel
A rózsák azt mondják
IGEN CSAKUGYAN ÜDÍTŐ AZ ÉLŐK TÁRSASÁGA
A nevetéstől jobbra-balra dőltünk
és akkor egy lámpa
mely fel volt kapcsolva végig
eltünik a kanyarban vicsorít!
Változat nincs Az élőhalottság
nem „minősít” semmit jónak
Körök zárulnak rövidre a találkozásokkal
természetes módon adódik a megújulás
ZU IOPŐA SDF GHJKLÉÁYXC VB NM?ú
MEGRIASZT: Ő MAGA EZT KÉRDEZI KÖZBEN:
MI EZ?
A haldokló zöld madár utolsó igazi elesége?
Látod: mi egymásnak minden kérdést feltehetnénk
EZEN TÚL VAGYOK
Most egy kicsit hátrasandítok
mert a madár ott ül egy ideje
vászondzsekiben és a Porte d’Italie
csak mint a nyelvtanban a vonzat
VAGY BELEAPRÍTOM A KÖPŐCSÉSZÉT!
S ezt is csak azért mondom hogy beszéljek
A temető felőli oldalon
holmi vagy s elkallódtál valahol
a fényképészboltban a Promenádon
gazdag olvasmányélmények nyomán
nézhetjük mindezt másunnét is:
mert megvan a háttér
hogy zokogás kockázzon koponyádban
EZ A JUTALMA AZ ELHULLÓ FOGAKNAK HAJSZÁLAKNAK
ha az ilyesmit el nem kerülöd
„mondta a disznósajtnak a vegyesfelvágott”
Ez a rossz vicc is megvan
de mindez egyelőre nem fontos
de hát épp ez a költő roppant szabadsága
olykor hogy stb. bst. tsb. sbt. bts. tbs.
itt még repülnek hullnak penderülnek
akik kétféleképp tartják a ritmust
holott tudjuk jól hogy emberileg igenis
GONDOLHATUNK LÉNYEGESEBBRE
Próbálj meg úgy írni mintha napoznál
és csakugyan
dolgozom tovább ezekkel a költeményekkel
dolgozom ha ezt itt abbahagyom
mégis szükség volt erre a közbeiktatásra
IGEN MINDENT KI LEHET MONDANI
akkor már ne is itt kezdjük hanem a végén
mindjárt ott hogy én hogy ő
hogy én hogy ő
hogy én s ő
bár az se rossz: az új s új alkalom
VAJH TETSZHETEM? ÁTTETSZHETEM?
Most a Duna felől halszag szivárog
ERRŐL OLVASOTT A KÖNYVBEN
AMELYHEZ VISSZATÉRT
ahol Szerző úgy érzi:
ő bonyolít túl egyet-mást
de az emberi mű nem jóvátétel
Én álmosságot érzek Végre rámtört
S HA MINDEZ ÍGY VAN
MIÉRT TEGYEK ELHAMARKODOTT KIJELENTÉSEKET?
Van itt hely hogy elmondjam azt amit kell:
Nem egy kis verébszarról van itt szó hanem…
* montázs Tandori Dezső verseiből
Futkosnak a pokol kutyái*
A felhők karzatán is csak könyökölve
mikor a lámpák megmozdulnak
mert nekem minden távolság:
tenger és tüskebokor
s ma még csak hétfő el kell hinnem
mindegy már mi történt s hogyan történt
ha mégy a lépcsőn lefelé
suhognak hangos szerelvények:
egymáshoz láncolt napok
Mintha nem nézett volna rám ágyu se
parázna szem se
az őszi hadgyakorlat katonái
borzas baglyokkal néztek farkasszemet
riasztó kapucsengőkkel
bezárkózom ebbe a havazásba
s a borospoharak mélyéről
nézhet ránk holnap fegyver is
s észak felől a tarkómat vadludak kerülgetik
futkosnak a pokol kutyái
jönnek a zajos cérnagyárból
halálraitélt vendégei a mindenségnek
s iszunk iszunk
nem kérdezzük mi történt
Rózsák és disznók vére a kezeden
és a kezemen is
marhavagonban utazik észak felé a nyár
gyönyörű lesz
én mondom
gyönyörű lesz
minden óraütés és minden mennybolt
mint halottaim csontos kézfeje
amelyből minden halálra odalátni
aki megnézi: csönddé válik
Nincs látható út amelyen hazajutnék
lehet hogy öldöklésről álmodom ma is újra
menjünk lopakodva az orgonasövény mögött
de sehol egy ember
halál-síkságra értünk
de a mellett roskasztó kérdések sehol
Mondogattad hogy így is jó
s koporsóban viteted a napfényt magad után
másnaposan a történelemtől
ismerős törne rád ismeretlenül
kifésülte szakállából a vért
egy taliga ölében visszatér
nyitva felejtett szemmel
félrebeszélünk mint a hamistanúk
utolér még valami deszka-sikoly
Ó semmi semmi:
az égből csak korom pilléz
és bőrgyárak dögszaga ivódik be
husomba éjszakázni
mindig valami mindig valami
s torod se lesz
rajzolj csak körre kört
reggeltől estig tartó szép napot
van aki a halottak kormát söpri össze
DISZNÓK DÚLJÁK A JÁCINTOS TEMETŐKET
NEM LÁTJÁTOK?
* montázs Csoóri Sándor verseiből
A "Sőt mi több" c. kötetből
Megjelent: 2014-05-26 04:32:55
 |
|
Debreczeny György (Budapest, 1958) költő, a Veranda Művészeti Csoport Alapító tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
