Keresés a honlapon:

Fűkő Béla: Most lehet csak igazán

 

 

 

 

Most lehet csak igazán

 

Szabdaltságunk vitorlái szennyezettek

Tépettségük szelekben mérhető

Érthető, ha nyílt vizekben igazán szabadok

Ránk égett szárnyaink már nem is fájnak

a perzselődött szaru égető ragacsa már-már édes

Szurokba mártott távlataim rongált csőrű csapásokkal lyuggatottak

Mondjam, mutassam, hol lehet, betörni lelkemnek udvarába?

Mondjam, mutassam, hol lehet roncsolni, tövig gázolni vérereim deltájába?

Most lehet

Most lehet csak igazán!

Rút pengébe óvatosan beledűlni

Festett tengerem mélyén gyöngyre lelni

Bolondok palástját magamra húzni

Köpetekben meglelni a szubsztanciális szubot

Varródiáktól lopott tűvel

felölteni bemocskolt vászonra a holnapot

Házi áldás a házban

Műnek a művész, ítésznek az ész

Őszinte tiszta mi őrült gúnyában üvölti

Ahol a szeretet ott a szemet széjjel marja a mész

Ahol a béke ott tartós a székrekedés

Áldás az áldozatban

Hol Isten ott szükség van vagy nincsen?

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-10-24 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.