Keresés a honlapon:

Oláh András versei (hol az a másik, kisiklott idő, [ajtóink])

 

 

 

hol az a másik

 

béna vagy mint egy lehangolt zongora

magányod zokog: hol lesz az otthona

ablaktalan tér madárfüttyel játszik

– keresed magadban: hol az a másik –

 

kérdőjelekkel nem mérhetsz most időt

a korhadó múlt válaszfala kidőlt

tegnapunkból már a könny is kiveszett

s nincs ki mesébe szőné a színeket

 

 

 

kisiklott idő

 

olyan közeli az árulás…

jó volna persze megbocsátani

takarodót fújni végre

és átfesteni a sebzett szemhatárt

kigyomlálni a tébolyult fájdalmakat

s a hazatántorgó esték helyébe

új igeidőket kínálni de a múlt

hajthatatlan – sohasem egyezik bele

 

 

 

[ajtóink]

 

ajtóink mától a semmire nyílnak

közöttünk nincsen már nyoma se hídnak

sziklák közt szorongva dühöng a tenger

a távol azt súgja: ne búcsúzz – menj el

 

szétszabdalt álmok fényében látod

békétlen asztalnál fogan csak átok

jövőd nincs – múltaddal ketrecbe zártak –

a kivérzett vágyak sebei fájnak

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-08-21 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.