Hódi Hajnalka: Substantia nigra
Substantia nigra
Elgondolom, s jobb is, ha fölvetem:
mi lenne, ha áthajolva
az évek sorompója alatt
felidézném
a múlt kontúrjait
utcákat, tereket
Dugonics, Kárász, Gogol –
egy várostérkép maszatos foltjai
ahol tébolyultan vártuk az éjszakát,
hogy beosonhassunk végre az elhagyott templomkertbe –
még nem tudtuk, milyen hosszú az út megérkezni – két hajlat között –
de az árnyas lépcsőházak kacskaringóin felfelé rohanást is
szabad
felidézni: gyötrő nyugtalanság,
az ösztönt fegyelmező lassítás a félemeletek közt – hova érkezünk…
padlásszobánk kilobbant éjszakája –,
tekinteted érzem most is magamon,
heged a szív: tűzfalnyi üres felület,
munkadarab
két hónap strandszezon, a fényben minden olyan telhetetlen
megannyi mintha
a Bella-tó, a szomjas fémlap arcunkba villan, hiába
átlátszó minden –
rajtunk
nem segít
semmi –
figyelsz?
egy gyors vég, az kellene csak
Megjelent: 2023-07-24 20:00:00
 |
|
Hódi Hajnalka (Pécs, 1974)
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Galéria és az Önarckép tájjal rovat vezetője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
