Keresés a honlapon:

Köves István versei (Nyugalmas éj, mozdulatlan; Csillagtalan éjjen)

 

 

 

NYUGALMAS ÉJ, MOZDULATLAN

 

Elnémultak a kültelki lakótelepek

a tömbházak kábán hanyatt a Remíz-kanyar sem csikorog

az éjfélutáni féltékenységi áriák névnapi prolipetárdák

részeg gajdolások üldöző rohanások döngő lábdobogások

helyébe konok némaság henteredett pólyapuhán

a fegyelmezetten fülelő összeesküvők némasága

vagy a csikorgó fogú büszke haldoklóké

ki tudja de fülsiketítő

akár valamikor az építés szülő robaja volt itt

vagy még azelőtt a telep helyén állt temetőkerté

vagy a célba igyekvő gyújtóbombák zuhanás sikolya

kábán hanyatt a lakótelepi házak beton hasábjai

halomban a visszafojtott csöndek is köztük

mintha víz alá süllyedt világban élnénk máris

hallgatunk nézünk s vészesen sziszegve fogy a levegő

míg felettünk a holdtányér Munch-asszonyarcot mintáz.

 

 

CSILLAGTALAN ÉJJEN

 

Levertük mind a csillagokat,

és lám, mire mentünk,

ülünk itt, a sötétben, elárvulva.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-07-14 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.