Keresés a honlapon:

Támba Renátó: Kijelentés

 

 

 

Kijelentés

 

1

 

Erőszakból ért a mosógép,

erőszakból ért az ágy is.

Klári arca kék-piros,

ritkán mossa haját is.

 

Szaladgál a kertben a gyerkőc,

Vérzik a bicaj, kerítés,

ritkán rikácsol a madár,

mióta szárnyát kitépték.

 

Ritkán sír a ház is,

ritkán látja vendég.

Múltkor a bajszos néni…

őt is elütötték.

 

Fekete filmet ad a tévé,

fekete benne a rács is.

Az ágy is csupa sötétség.

Láthatatlan a határ is.

 

 

2

 

Végtelen bennem az égbolt,

apámban véges a bánat…

Haragba csap át, s akkor…

de múltkor lekiabáltam…

 

Felébredtem aztán és zabált,

zabált tovább a bánat

engem s apám, centrifugáz,

összegyűr minket a bágyadt

 

való. Ha itt élsz, megabálnak,

ha lelépsz, magába nyel a semmi.

Neved csak itt van, ne vedd magadra,

de odakünn nem vagy senki.

 

Idebenn vérző folt vagy.

Idebenn vérző folt van.

Idebenn vérző foltba

tömörül a minden: a semmi.

 

 

3

 

Zümmög a légy meg a dongó,

háztömbnyire nőtt a csótány,

benne néhány koszfolt a kongó, 

üres valóság.

 

Apámban mosdik a halál,

egykedvűn vakarja seggét.

Apám is egykedvűn darál,

neki az ütés kijelentés.

 

 

(4

 

Mennyi az égen a csillag,

mennyi a szívben a koszfolt.

Ahány fogból áll a fogsor,

nekem annyi évet jósol

 

apám, s ritkítja rendre,

mert nincs kész mindig a lecke.

Ha óriás leszek, te már nem leszel.

Csak én leszek. Egy másik testben.

Őt verem majd helyetted veresre…

Jó lesz nekem majd Derecske.)

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-06-14 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.