Keresés a honlapon:

Halmosi Sándor versei (Mindig fordított kanosszát járunk, Harapni kell, A tárgyakról)

 

 

 

MINDIG FORDÍTOTT

KANOSSZÁT JÁRUNK

 

Zarándokruhára világit

Eloltani mindent, mi világít. 

 

Beszélünk, ha mondani nincs mit 

Szétfecsegjük a legnagyobb titkokat is. 

Csakazértis ellenpápát választunk. 

S leváltjuk, ha megmosta lábunk.

A mezőn széllel járunk, a trágyák

mezején keressük égi királyságunk.

Minden más minden mássá lesz

bennünk. És a póz, ami nem tudunk

nem mi lenni. Az átöltözések szobája.

Átköltözések a mindig másvilágra.

Ilyen üressé tud válni a beszéd, látod. 

Nem hallak. S ha nem hallak, angyalai

nélkül rohan vesztébe a való világ. 

És báli ruhában. Futunk és várunk. 

Mindig fordított kanosszát járunk.

 

 

HARAPNI KELL

 

Harapni kell, ha már csókolni nem lehet,

csókolni minden nemölelés helyett.

Aztán kezdeni valamit a megmaradt

szalmával. Az üres alom, az állatok

itt maradt lehelete és a hiányzó cserepeken

beszűrődő szürke fény nem az idill jele.

A vers nem éghető tartalom.

 

 

A TÁRGYAKRÓL

 

A monostor minden vagyona fölé, legyen az

szerszám, ruha vagy bármilyen tárgy, rendeljen

az apát testvéreket, akiknek életében és jellemében

megbízhat. És az egyes tárgyakat, amint jónak

látja, adja át nekik, hogy őrizzék és tartsák

számon őket (Szent Benedek Regulája 32)

 

A tárgyakról, főleg, ha mostohák és mindenlátók,

anyagban lélek, meztelenek lennénk, ha ők nem

féltenének, de meztelenségünk mégis velük

a legnagyobb, körbefogva elöl és hátul, markoljuk

őket, velük takaródzunk, borágyon fekszünk,

barázdán billegünk, kitakarjuk folyton a lényeget.

A ránk bízott dolgok, mint jó gazdák, az esőhatáron.

Vadak, szelídek. Látnak minket. 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-05-03 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.