Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Halmosi Sándor versei (Mágia, Csendbőgés idején, Venni a bátorságot, Bektasi, Mint az ellenzéki katonák, A hegylakónak II.)

 

 

 

MÁGIA

 

Történik, ami nem történhet.

Nem történet. Arc.

 

 

CSENDBŐGÉS IDEJÉN

 

Csendbőgés idején átszakad a gát

közöttünk, és a kerítésléc tátongó helye

mögött semmi. Közelebb hajolok, 

a fáradt pápa reverendája széle. 

Csendes apokalipszis lesz, mondja. 

De már térdig ér.

 

 

VENNI A BÁTORSÁGOT

 

Venni a bátorságot és megállni ott

A tetőn

És nem megölelni a fát

És nem gyönyörködni a kilátásban

Az egész Ember-jugára

Várni, míg minden mulasztásunk

Önmagunk és mások ellen elkövetett 

Bűnünk, hiányunk, vágyódásunk

Éhségünk

Minden mégoly fojtó beszédigényünk 

Minden próbálkozásunk benne ragadni 

Minden próbálkozásunk kievickélni belőle

Minden verstelen, örömtelen, tánctalan 

Szeretettelen, elkülönböződő percünk

Minden meg nem írt levél 

Fel nem vett telefon 

El nem ölelt szorítás

Minden egyes ki nem mondott fontos szó

Minden egyes hárítás

Keresztre nem feszít belülről 

És vérezni nem kezd a lusta íny

Feszülni minden fájó ízület 

Négybe nem szakít az eltéphetetlen konokság

Amit soha senkiért fel nem ajánlottunk

És akkor sem hörögni, nem szitkozódni

Csak megállni ott

És nem megölelni a fát

És nem nézni hátra

De szemtől szembe

És megkérdezni némán

Velem leszel-e ma, amíg lemegyek valahogy 

erről a hegyről, négykézláb, ha kell, s aztán is, 

végig, az idők végtelen végezetéig

A kihalt főutcán

A város peremén 

A sötét, kitört ablakok alatt

A tábortüzekért könyörgő üres réteken

A magányos cédrusok előtt

Az egyetlen, magányos zarándokként

Annyi életen át

Annyi halálon, toron, beavatáson

És egybegyűjteni megint 

Az egybegyűlni nem akaró lelkeket

 

S összekapaszkodni

S héjszát járni 

A tűz körül

Kifulladásig.

 

 

BEKTASI

 

Táncoltam veled. Amíg pörögtem, önmagaddal 

voltál határos. Az eltérített fényben jól látszottak 

szemedben az erek. Álltam végig, s még utána is. 

Úton vannak feléd. Az elhajlásokról nem beszélek.

 

 

MINT AZ ELLENSÉGES KATONÁK

 

Mint az ellenséges katonák ama karácsonykor,

mi is előbújunk néha a lövészárkainkból,

letesszük a fegyvert, és megajándékozzuk 

egymást kedves tárgyakkal, kis odafigyeléssel,

elvonszoljuk és eltemetjük a halottainkat,

bekötjük a sebeinket, barátkozunk,

focizunk, hogy aztán a kegyelmi pillanatok

elmúltával másnap újrakezdjük a gyilkolást,

a tömeges erőszakot, a lélekdarálást, a véget

nem érő, esztelen pusztítást. Kéjjel és dalolva. 

A szép ruhákban, amiket egymástól kaptunk, 

az egykor szép és ihletett tereken, Földanyánk

büdös, olajos ölén, traumatizált gyermekeink

szeme láttára. És akkor eltörik valami.

És megszólal, ott belül, egészen halkan,

a kürt és a sok ezer csengettyű. A megrepedt,

beolvasztott harangok, mind. És szép csendben,

mint magánnyal a fa, megtelik bennünk

a semleges zóna.

 

 

A HEGYLAKÓNAK II

 

Elhordhatják, felmenthetik. De ki, ha nem te, 

áll meg a napi őrületben, hogy meg ne őrüljünk, 

és meginduljunk, ha már minden megindul.

 

 

  
  

Megjelent: 2023-04-27 20:00:00

 

Halmosi Sándor (Szatmárnémeti, 1971), költő, műfordító, kiadóvezető, matematikus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.