Keresés a honlapon:

Köves István: Lábáztató özvegyasszonyokként (Landscape 2. Háború mutatkozik …)

 

 

 

LÁBÁZTATÓ ÖZVEGYASSZONYOKKÉNT

(Landscape 2. Háború mutatkozik …)

 

Még cimbalmozik a faágakon a kinti fagy,

cinkéink sem tanácskoznak, deres, néma a táj,

karingben keringnek a kertben, majdnem, mint

füttyös rikkancs a dohogó autósorok közt,

fénylő tollú csóka rikácsol csak a szalmatetőn.

 

Lábáztató özvegyasszonyokként, talpig feketében,

a szélső fűzfák már a fehéret habzó vízben állnak,

a legsötétebb törzsű ívben a rohanó patakra dől,

az ár mérgében a meder szélét harapja magamagának,

migráns tavasz idők járnak dermedt kertjeink alatt.

 

Fénylik körül az egész vidék, mint rezgő aranymosótál,

a sárga homokból fölkapó nap az ágakba vágja sarkantyúit,

a kim dzsong il frizurás galagonyabokor árnyékában

hátradrótozott kezű holnapok várják a kivégzőosztagot,

s a határról a távoli torkolattüzek izzó kohója is idevilágít.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-04-15 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.