Keresés a honlapon:

Szilasi Katalin: Valahol van

 

 

 

Valahol van

Valahol van egy üres szoba,
emlékezetben ott lakom.
Vakrozsda-esőt sír az ég,
végigcsorog az ablakon.
Nagyanyám foszló függönyét
a karnisokra képzelem.
Birsalma fanyar illatát
érzem a régi képeken.
Falakban mocorgó, kis neszek
fülembe fészkelik magukat.
Minden percegést ismerek.
A sarokból valaki rám mutat.
Talán, mint kisgyerek, én vagyok,
az örökké-mostoha, ki ezen
a világon felnőni nem tudott.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-04-07 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.