Keresés a honlapon:

José Eduardo Degrazia versei (A tűzből, Az apokalipszis csendje) Fordította Balázs F. Attila

 

 

 

 

A TŰZBŐL

Mario Cesariny-nek

 

A tűzből születtek a kövek és a felhők,

az eső újjáteremtheti az erdőket és a tengereket,

ahol a halak ezüst pikkelyeik szabadságában tozódtak.

Szavak kovácsolódtak vulkánok tüzén

az elszenesedett köveken

a költészet lehetne láva, víz és érc,

mely a világegyetem sötétsége felett uralkodik.

 

A tűz után jött a hajunkra rakódott hamu,

a szavak, melyek próbálták újrateremteni a jelentéseket ott,

ahol nem volt más, csak csend.

A tűz után, amely a márványt és a fát nyaldosta,

a szőlő elszenesedett körvonalai rajzolódtak ki,

és a szitakötők félelem nélkül indíthatták légi útjukra

tiszta, átlátszó szárnyaikat.

 

A tűz után a lángok elárulták, hogy miért jöttek,

elégették a szőlősöket, a tölgyfahordókban őrzőtt borokat,

azóta is a költészet tűze emészti a könyvek és a lelkek lapjait,

a szavak ismét a végességről és az örökkévalóságról szólnak,

ez lett a várt szabadság.

 

 

AZ APOKALIPSZIS CSENDJE

 

Azt hisszük, lehetséges megérteni a csendet,

amikor a szimfónia hangja még mindig

visszhangzik a szobában,

vagy amikor a selyemharisnya végig csúszik a lábon,

vagy amikor a madár a ház ereszén pihenteti szárnyát.

A csend egy nem vibráló, megrajzolt kötet ‒

színes megjelenés egy festményen,

az elcsendesedő harang fegyelme.

A csend nyitott tér formáját ábrázolni

hirtelen dimenzióváltása annak, aki egyszer már jelen volt.

Faragd ki a csendet, az éjszakai park sötétjébe

vesző fehér márványszobrot.

 

Gondolj a csendre, amikor virágba sűrűsödik,

amely szirmait a felkelő nap felé tárja,

vagy amikor a dombon eláll az eső a szőlő ültetvény felett.

A csend a kő hangerejével bír,

ha a szerelmesek közti távolság nő.

A búza csendje a nyári délutánon,

amikor a széna tépett falat imitál a mezőn;

a csend, amikor hirtelen meghal egy kabóca,

vagy amikor a gyermekzsivaj elcsendesül.

A holdra telepedő csend,

napfogyatkozáskor vagy apokalipszis közepette.

 

A csend mint parabola vagy ellipszis,

amikor az aedo abbahagyja az eposz elbeszélését,

vagy amikor az énekes elfelejti a dal szövegét,

és némán a közönségre bámul.

A mindenség teremtésének csendje

néhány millió évvel az ősrobbanás után,

a hős csendje, mielőtt meglátja a vért,

és érezni kezdi, ahogy a szíve megáll.

Így nőtt bennem a világ vége,

vagy talán egy másik univerzum teremtése,

mely más mint a hang, és belemerül a csendbe.

 

Balázs F. Attila fordításai

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-03-24 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.