VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
José Eduardo Degrazia versei (A tűzből, Az apokalipszis csendje) Fordította Balázs F. Attila
A TŰZBŐL Mario Cesariny-nek
A tűzből születtek a kövek és a felhők, az eső újjáteremtheti az erdőket és a tengereket, ahol a halak ezüst pikkelyeik szabadságában tozódtak. Szavak kovácsolódtak vulkánok tüzén az elszenesedett köveken a költészet lehetne láva, víz és érc, mely a világegyetem sötétsége felett uralkodik.
A tűz után jött a hajunkra rakódott hamu, a szavak, melyek próbálták újrateremteni a jelentéseket ott, ahol nem volt más, csak csend. A tűz után, amely a márványt és a fát nyaldosta, a szőlő elszenesedett körvonalai rajzolódtak ki, és a szitakötők félelem nélkül indíthatták légi útjukra tiszta, átlátszó szárnyaikat.
A tűz után a lángok elárulták, hogy miért jöttek, elégették a szőlősöket, a tölgyfahordókban őrzőtt borokat, azóta is a költészet tűze emészti a könyvek és a lelkek lapjait, a szavak ismét a végességről és az örökkévalóságról szólnak, ez lett a várt szabadság.
AZ APOKALIPSZIS CSENDJE
Azt hisszük, lehetséges megérteni a csendet, amikor a szimfónia hangja még mindig visszhangzik a szobában, vagy amikor a selyemharisnya végig csúszik a lábon, vagy amikor a madár a ház ereszén pihenteti szárnyát. A csend egy nem vibráló, megrajzolt kötet ‒ színes megjelenés egy festményen, az elcsendesedő harang fegyelme. A csend nyitott tér formáját ábrázolni hirtelen dimenzióváltása annak, aki egyszer már jelen volt. Faragd ki a csendet, az éjszakai park sötétjébe vesző fehér márványszobrot.
Gondolj a csendre, amikor virágba sűrűsödik, amely szirmait a felkelő nap felé tárja, vagy amikor a dombon eláll az eső a szőlő ültetvény felett. A csend a kő hangerejével bír, ha a szerelmesek közti távolság nő. A búza csendje a nyári délutánon, amikor a széna tépett falat imitál a mezőn; a csend, amikor hirtelen meghal egy kabóca, vagy amikor a gyermekzsivaj elcsendesül. A holdra telepedő csend, napfogyatkozáskor vagy apokalipszis közepette.
A csend mint parabola vagy ellipszis, amikor az aedo abbahagyja az eposz elbeszélését, vagy amikor az énekes elfelejti a dal szövegét, és némán a közönségre bámul. A mindenség teremtésének csendje néhány millió évvel az ősrobbanás után, a hős csendje, mielőtt meglátja a vért, és érezni kezdi, ahogy a szíve megáll. Így nőtt bennem a világ vége, vagy talán egy másik univerzum teremtése, mely más mint a hang, és belemerül a csendbe.
Balázs F. Attila fordításai
Megjelent: 2023-03-24 20:00:00
|
