Széll Zsófia versei (A legkellemesebb pillanatom vagy, Nincs délre más föld)
A legkellemesebb pillanatom vagy
Nézem a fiaimat. Most
éppen azt a kettőt. Rend
van. Valahogyan letud-
tam magam.
Nézlek téged. És csak
jó a sorrend. A kettő
helyett egy van. Valami-
kor a csend.
Elnézek a fák fölött, egy
kifejezetten kellemes
márciusban. Féltavasz.
Egyről a kettőre.
Csak magunkat látom.
A számok kettőtől hatig.
Olyan páros minden.
Tetőtől talpig. Maradj.
Nincs délre más föld
csak valami végtelen
víz alatt lapuló kéreg
ez az utolsó fasor
és ez a pad
a galambok innen délre
mind sóba dermedten
ringanak: megannyi
csónak – a látóhatárhoz
kötözött isten lába
lóg – mögöttük egy az
úr a nincs
délre más föld
csak valami végtelen
(és az összes árny északon –)
Megjelent: 2023-03-20 20:00:00
 |
|
Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.