Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Fülöp Gábor: Imbolyogva

 

 

 

Imbolyogva


Amint kilépsz az utcára,
mintha bábszínházban lennél – szereplő:
először az egyik lábaddal lépsz,
aztán a másikkal,
óvatosan,
semmi kockázatot nem vállalva.
Kikerülsz minden követ,
elkerülöd a járókelőket,
beveszed az irányt a buszmegálló felé.
Amióta szédülsz – már évek óta –
ÍGY lépkedsz,
ha lépkedsz egyáltalán,
ha rászánod magad, hogy
ne ülj kocsiba.
Minden lépteddel
ismétled önmagad.
A buszmegállóban az oszlop mellé
állsz,
legyen valami támaszod,
ha kell –
biztonságérzetet kelt benned.
Amikor a busz beáll,
szinte felsompolyogsz,
bekattintod bérleted az automatába
és gyorsan ülőhely után nézel.
 Leülsz, nyugodtan teheted itt,
nem botránkozik meg rajta senki.
(Pesten például a vénasszonyok már
megjegyzéseket tennének, amiért
elfoglaltad a legjobb ülőhelyet
a buszvégállomáson és nem vagy hajlandó
felállni.
Ott sem állnál most fel,
de meg kellene játszanod a süketet,
vagy viszont-gúnyos megjegyzéseken
törnéd a fejed.
Egy francot törnéd: rég bevált replikáidat
mondanád ismét –
a vénasszonyok elhárítására.
Ismétled önmagad megint.)
Leszállsz a megállóban, mely
munkahelyedhez közel van,
ismét bábszínház-báb módra lépkedsz:
mintha most tanulnál járni –
az egyik lábaddal először,
utána a másikkal,
el ne ess, tudod,
ahogy annak idején anya tanított.
Munkahelyedre érve megint csak
ismétled önmagad,
reprodukálod tegnapi tennivalóidat.
Kis bürokrata, HAMM!
Aztán egyéb foglalatosságaid is lévén,
nem zavarlak most egy ideig.
Amikor haza indulsz,
imbolygó léptekkel, megint,
a busszal ugyanaz a story,
csak ezúttal többen vannak.
(Nem végállomás.)
Ülőhelyet már nem kapsz
(nem állnak fel neked sem a vénasszonyok),
beszélgetsz valakivel útközben,
hogy eltereld a figyelmed – önmagadról.
Amikor a lakásodtól szinte néhány méterre
leszállsz (de hülye szó!)
a végállomáson,
reggeli lábnyomaid keresed,
azokon mész vissza.
Belépsz a kapun, fellélegzel,
otthon vagy, most már csak két emelet.
A lift nem működik.
Váratlan fordulat.
Ujjad magad elé tartva
– hogy irányt ne tévessz –
felszaladsz a lépcsőn
(minél előbb lerázod ezt a kellemetlenséget –
annál jobb).
Nekidőlsz az ajtónak.
A kulcs már a kezedben van.
Matatsz vele egy ideig,
kizárod az ajtót,
bemész és fellélegzel végre.
Érzed a hátadon végigcsorgó
verítékcsöppet.
Családod már vár –
élesre töltve.
Megpuszilod a feleséget,
a gyerekeket,
talán már kész az ebéd.
Ebédre is család-salátát eszel,
aztán átlapozod az újságokat –
megint bizonytalan vagy:
nem tudod, honnan kezdjed.
Pedig teljesen mindegy.
És hiába jössz rá naponta.
Leülsz géped elé,
hogy majd most.
Most majd talán.
Talán írsz valamit,
holott tudod, hogy GÉPPEL
nem lehet.
Leülsz mégis.
Ismétled önmagad.
Egy költő vége.
Ismétled önmagad.
Feküdj le, vagy állva
aludj.
Együtt virrasztunk.

 

 

  
  

Megjelent: 2023-03-18 20:00:00

 

Fülöp Gábor (Újvidék, 1950. március 19. - ) költő, műfordító, dramaturg, újságíró, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.