Videó

Az M5 videója




Keresés a honlapon:


Köves István versei (Üres az utca, Éjszakás volt, Aligha csak napkelet)

 

 

 

 

ÜRES AZ UTCA

 

Reggelre hajnalodóban előveszem a napot a belső zsebemből,

rálehelek, megdörgölöm kibolyhosodott kabátujjammal,

fölsegítem vállam fölött a szemhatár peremére,

és dudorászva sétálni indulunk, együtt, lomhán, kimérten.

Útvonalunk tudható, követhető, végigsimítunk az ablaksoron,

fölmelegítjük a közönyösre dermedt, nyers panelfalakat,

ugrabugráló árnyékokat festünk az oviba igyekvők lába elé,

a lehajtott fejjel munkába igyekvők ívbehajlott háta mögé,

a szeretőjük illatát őrizgető hazalődörgők jókedve köré,

a koszorús költő kedvére is vetünk, no, hadd rímeljen róla egyet,

ne ijedezzenek, ne magányoskodjanak, ne szánják másra a napot.

Eddig legalábbis így, de ma már senki nem sietett a villamoshoz,

se munka, se munkás, se munkahely, se óvoda, látjuk, üres az utca,

áldás sincs rajtuk, rajtunk, békesség se, csak az untig unt kehely,

nem kell hát árnyékot sem festenünk ezért is most már,

ritkábban veszem elő hajnalonta én is zsebemből a napot –

miközben a mindent pontosabban értő-tudó meteorológusok

tanácstalanul lesik áttetsző, foszló, halványuló árnyékukat.

 

 

ÉJSZAKÁS VOLT

 

Az ügyeletespultnál megállva, a hazakészülő M. nővér

tenyerébe sepri hajnalban az éjszakát,

vastag falú porceláncsészébe szórja,

önt mellé még kevés tejet is a gyorskávéjához,

csípőjét a pultnak támasztva kevergeti

egy keveset, merengve néz maga elé, aztán

bánatfáradtságát a papírzsebkendőjébe gyűrve,

az összemarkolt sóhajokkal együtt, a lábánál ólálkodó

műanyaghálós szemétkosárba hajítja, kiegyenesedve.

Mire a liftajtóhoz ér, mosolyogni is tud a tükörbe, s

a földszínt-gombot már úgy nyomja be, hogy borzongva,

fertőtlenítőillat-felhőkben bóklászó szerelemre gondol.

 

 

ALIGHA CSAK NAPKELET

 

Mászik egy hangya a Fudzsijamán,

föl, a csúcsra, lassan, nyugodtan,

hiszi, hogy fölér, s ott majd körbetekint,

nincs semmi kétség csöpp kitinfejében,

nem csillan könny két gyémántszemében –

mászik egy hangya a Fudzsijamán.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2023-03-16 20:00:00

 

Köves István (Budapest, 1938. 03. 29.) költő, drámaíró

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.