Keresés a honlapon:

Adrian Suciu versei (Elveszett fotók, Elmaradt csók) Fordította: Balázs F. Attila

 

 

 

 

ELVESZETT FOTÓK

 

Elvesztettem egy fényképet, már nem tudom, mit ábrázolt.

Talán egy nőt, aki a kanapén ül,

láncfűrésszel a kezében,

de egyáltalán nem vagyok benne biztos.

Azóta csak a szagos dolgokat

tartom elveszithetetleneknek. Messziről kiszagolok

egy uton ballagó bivalyt egy szőke csecsemőt

műanyag tálban. Vagy megérzem a női bőr illatát

az elveszett fotókról.

 

Az orrom dugóhúzó amely

mindent kinyít és otthagyja a világban üresen és egyedül.

 

 

ELMARADT CSÓK

 

A hazugságok közül egyedül a szerelem haszontalan

(mint a kiskanál a teáscsészéhez, ha nem teszel bele cukrot);

a képzelőerő hiányának banális mértéke

- szerelem.

 

Vagonnyi irodalom fedezi ideiglenesen

a közösülés szűkösségét, szánalmasságát és nevetségességét.

Sok könyv, értekezés, kötet, biztosít arról, hogy van valami

a behatolás után vagy előtt.

 

Sok beszéd... És a vers

egy pornószínésznő találékonyságának formája,

aki hisz a Mikulásban.

 

A vers: elmulasztott csók egy múltbeli nővel.

 

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-02-16 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.