Keresés a honlapon:

Köves István versei (Szerelmünk csillaga, Legyen elég, Hej, regő ...)

 

 

 

 

SZERELMÜNK CSILLAGA

 

A férfi fölakasztotta magát,

amikor szakítottam a feleségével,

a gyerekek riadtak, nem értik az egészet,

az anyjuk tanácstalan, mit gyászoljon,

egyedül-maradt magát, a férjét, vagy engem,

túltölti a metszettkristály-talpaspoharat,

ujjával konyakcsillagot rajzol az asztallapra,

szarvasagancsos előszobafogasukon

összehajtja magát halszálkamintás télikabátom.

 

 

 

LEGYEN ELÉG

 

Dalolva szabadon

akár madár

a kakukkos órában:

Szabad a lánctól a lakat

és csakúgy a lánc a lakattól

Legyen most ennyi elegendő:

induló vonat után lengő kendő

és az a szörnyű mondat

amit csak neked súgva titkon:

Kegyetlen honvágyam van itthon!

 

 

HEJ, REGÖ …

 

 

Magamban beszélek magamhoz,

hozzá harangvirág harangoz,

ritmusra lódul a mandula,

bámul a szomszéd, nagy mulya.

 

Szép hazám pattanás

a világ valagán,

az ám, de igazán!

 

Menetdalt formál a ló lika,

végre nem kínozza kólika,

ütemre lépked, nem vitás,

divat az álruhás árulás.

 

Szép hazám pattanás

a világ valagán,

az ám, de igazán!

 

Aj, ki ha nótát hallgatna,

nagy jövendölést hallhat ma,

röhögő ördögök falnak már,

előttem-mögöttem angyal jár.

 

Szép hazám pattanás

a világ valagán,

az ám, de igazán!

 

Lóbálják élfényes kardjukat,

álmom egén vágnak nagy lyukat,

onnan les le reám Istenem,

én láthatom őt csak, és te nem,

 

(hiszen)

 

Szép hazám pattanás

a világ valagán,

az ám, de igazán!

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-01-19 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.