Videó

A PécsTV videója




Keresés a honlapon:


Adrian Suciu versei (Kőbe költözés, Isten is elmúlik, Te és Te) Fordította: Balázs F. Attila

 

 

 

 

 

KŐBE KÖLTÖZÉS

 

Szavaid békét teremtsenek, vagy maradjanak csendben!

Szavaid arról szóljanak, miként találjuk meg az utat Haza!

A remény ne aludjon el bennük soha! Ha börödbe tudod

öltöztetni őket, tedd félre magad és hagyd,

hogy benne éljenek, te pedig költözz egy kőbe

amit megértesz. De ne mondd el

senkinek, hogyan értesz meg egy követ, hogy ne zavard

össze az őrülteket, és ne kerüljenek az utcára!

Keresd a szót amely a földet az ég felé emeli,

ahogy egyik eső a másikat követi.

 

És ne keverd össze a távoli megértést a közeli jelentéssel!

 

 

 

ISTEN IS ELMÚLIK

 

Ha magadra hallgatsz, olyan rossz üzletet csinálsz,

hogy egy hangyát sem fogsz tudni táplálni

üres csűrödből. Az elmédben,

a börtön olyan szűk, hogy fűrészport lélegzel.

Gyermekeid nem ismernek és a barátaid nem találnak.

A bölcsességed műanyag virág a sivatagban.

A ruháid átkoznak a szekrényekben.

 

Isten is elmúlik az éveiddel. Vakokat irányító

mesék írója lettél. Ott vagy a könyvtárakban,

te és a rendes lányok. Menekülj a francba

az elmédből, amíg még tudsz! Szabadulj tőle

mint egy pár szakadt zoknitól! Kínozz egy lelket,

szeress, ölj! Vigyél piát az őrülteknek és a holtaknak!

 

Isten is elmúlik az életeddel, de az elme nem látja Őt.

Csak megérinti, ahogy egy tehetetlen férfi a nőt.

 

 

 

TE ÉS TE

 

De a bölcsességnek hét lépcsője van:

az út, az éhség, a szomjúság, a fáradság, a feledés,

a pihenés, a gyerekek, akik eltemetnek, és a lelkek,

akiken megkönyörültél.

És csak két halálos bűn van: te és te!

Amit nem értesz, az életben tart. A helyeket ahol

a hold úgy fúj át, mint a szél a fűzfák között. A köveket

amelyeket nem faragtál.

Az egyik asztalnál nevetnek, a másiknál sírnak,

és te már nem teszel különbséget közöttük.

Üres templomokban imádkozol, üres házakban lakomázol,

összegyűjtöd, amit elpazarolsz. És lesz egy álmod

egy éjszakán. Mézfonalak fognak lógni az égből,

de senki nem kóstolja meg. Minden, ami mozog

megmerevedik a boldogságtól, a vér

deszkává és szeretetforgáccsá válik, amelyekből

valami hangszer készül, amin senki nem fog játszani.

Így a világ közepén te és te megszabadultok a bűnöktől

felmentek a mennybe,

ahol megismerítek egymást. Nem lehetett tudni,

hogy álomban vagy valóságosan.

 

 

 

Balázs F. Attila fordításai

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2023-01-15 20:00:00

 

Adrian Suciu (Naszód, Románia, 1970) író, újságíró

 

Balázs F. Attila (1954) költő, műfordító

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.