Keresés a honlapon:

Köves István: Visszhangzó vers

 

 

 

 

VISSZHANGZÓ VERS

 

Legyél vakcinagyártó technikus,

rivall rám ezen a hónaljszagú hajnalon,

tanácsolja bizalmaskodva,

mintha régi jó maligán-társam,

egy konyharuhává ázott-szikkadt hirdetésben

a Chinoin utca sarkán strichelő oszlopplakát,

s elgondolom, talán tényleg

az lenne a legjobb mindenkinek,

nekem is és a gondolattalan világnak is,

ha vakcinát gyártanék valahol vagonszámra,

törekvő technikusként, természetesen valutáért,

visszhangtalan versek hajtogatása helyett,

akkor minden reggel pontban föltalálhatnék

a vascsigalépcsőn a lebegő-libegő laboromba,

hol fényfürdette ampullák füstölve vonatozgató

néma sorfala fogadná érkezésem,

s nem közönyös karszalagos utasszámláló-

biztosok frontországi otthonom felé közeledve

e pillangókéses drótkerítések közti stadionországban,

hol úgy feszül már bennünk az indulat,

mint dobozos sörben a szilaj szisszenés,

mert szinte mindent belep itt a búbánat iszapja,

és mert a kivagyiságunk fölé csiszolt

másodlagos frissességű márvány-szivárvány alatt,

a lábcédulák, lélegeztetőgépek fölös emlegetése

helyett, marad a hivatáskeresés, mesélhetővé szelídített

múltból tákolt örökkévalóságra vágyva.

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-01-09 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.