Széll Zsófia: Hatás, fog
Hatás, fog
Az első sort a szádról írom. Ahogyan el-
keskenyedik. Senki földje. Ezernyi országgal
határos. A senki fia vagy te. Kezedben mindig
töltött a fegyver. Szuszogást kémlelsz, álmot
éberen, olyan álmot, amiben az első sor
soha nem bomlik fel. A parasztok a helyükön
maradnak, a lovak megbokrosodnak, a futók
mozdulatlan kémlelik a számat. Ahogyan
elkeskenyedik az álom. Senki fia vagy, kezed
ökölbe szorul, szavaid gyerekek torkát vágják
senki földjévé. Elsősorban. Szuszog a szívem,
Ezernyi országgal benne. És mindegyiken a
senki fia vágtat lován. Szőkén, fehéren, te.
Az első sor a senki földje. A második a szád.
Ahogyan elkeskenyedik a szuszogás, ahogyan
megbokrosodik a szívem, senki fia. Öklödbe
kezem szorul mozdulatlan. Szavaid kémlelik
a pulzust torkomon. Az utolsó sort csak neked
szülöm, senki fia: töltött fegyverrel, éberen vár.
Megjelent: 2022-12-28 20:00:00
 |
|
Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
