P. Nagy Laura versei (Megzabálta, Julcsa bácsi, Időéhbér, Nem hord bugyit, Családi album)
Megzabálta
Tilos volt,
mégis megzabálta!
- Egy étteremben
dolgozott … -
Pislogva nyelte,
fóbiásan,
amit a vendég
otthagyott.
És egyszer
kórház lett a vége!
- Kis disznó ez
kellett neked?
Kijött és
varrni megtanult, és
máshol semmit meg
nem evett!
Julcsa bácsi
Julcsa bácsi takarít,
valaha vájár volt a szentem.
Meséli „Szültem gyermeket”.
Talán egy másik életedben.
Most már borotva és bagó,
két pajtás csak, ki látogatja,
s ha nézed meg nem mondanád,
fiának anyja-e vagy atyja.
Időéhbér
Időmért fizet
nekem a főnök
szemem világa
ráadás csak
A három
legfontosabból
elbitoroltatott a kettő
egy falat kenyérért
Téged már
erősen kell tartsalak
hogy ne válj szalonnára!
Nem hord bugyit
Azt hittem vicc, de
mégse az volt…
Elébb a „hónap dolgozója”
és őt szerették annyian,
mert szája ritkán nyílt a szóra.
Ám hangja volt, csak
észből osztott keveset rá
ki földre küldte,
És egyszer úgy esett,
hogy éppen
a buszon énelőttem ült le.
Forró nyár, apró
lenge szoknya,
benne a hónap dolgozója,
csak az nem látta,
aki nem nézte,
hogy hiányzott a bugyi róla!
Akkortól fogva már figyeltem.
Láttátok? Látták.
Így szerették…
Esze se volt,
bugyit se hordott,
és mégis, mégis kinevezték!
Családi album
Tortaszelet fatányéron
a főnök feje
Tejszínhab rajta,
ó, a feleség!
Mért kövér
minden főnök – asszony?
S a titkárnő neve
miért „gyere még”?
Megjelent: 2014-09-06 07:00:00
 |
|
P. Nagy Laura (Pécs, 1973) író, költő, meseíró |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
