Keresés a honlapon:

Zápor György: Gravitáció

 

 

 

 

Gravitáció

 

én is görbítem a teret, 
már, ahogyan nekem lehet, 
vagy adatott, tudja fene, 
miként mondják. 
itt ülök a görbeségben, 
ám ha felállok és elugrom, 
a Föld követ. 
így szoktunk eljutni a pékig, 
a Föld meg én. 
ha odaérünk, bemegyek 
és ha van, 
zsemlét veszek, jó néhányat, 
az eladólány mosolyog, 
rajtam zavar, 
mutatom a Földdel jöttem. 
de jó!, - mondja. érinthetem? 
hát, persze! 
de  sosincs mersze, 
én meg félszegen kibotorkálok. 
a Föld követ. 
így szoktunk továbbmenni, 
a Föld, meg én. 
zsemlézem, neki is adok, 
de a galamboknak hagyja, 
hát leülök egy padra, 
a lábamhoz hever, 
és nézzük, ahogy a sok madár legel 
vagy csiperészik, 
tudja fene, 
miként mondják.
és várunk, tán a lány a péknél, 
egyszer bezárja a boltot, 
megkeres szemével, elindul, 
és átlépi az eseményhorizontot.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-12-06 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.