Keresés a honlapon:

Köves István versei (Hieronymus B. Budapesten, Hosszújáratú angyalok)

 

 

 

 

HIERONYMUS B. BUDAPESTEN

 

Az árvák szabadok, szabadok az árvák,

csak a szabadok árvák, csak az árvák szabadok,

ugyan mindegy hát, hogy a futópadon lihegsz,

vagy a fák közt, egyenetlenre kopott földúton,

hisz most mélytengeri búvárok közt járod a táncot,

merev tekintetek a szkafanderben, önjáró ólomtalpak,

elefántormánycsövön nyomja tüdejükbe ütemre

a kiadagolt életet a szenvtelen lélegeztetőgép,

öblösödve bugyog a víz alatt a veretes üzenet:

Oda lett az emberek vetése, de semmi, oda se neki,

kinn, a sárga, nap verte, kényelmes parti homokban még

zizegve aknásodik sorban seregnyi lapuló kígyótojás,

genny és vér és ondó a mai kevert fajú fogás, a főmenü,

hol, lám csak, szabadok az árvák, az apátlan-anyátlanok,

s akikre rátámadni mindig akad majd ok, tudom, több mint elég.

 

 

HOSSZÚJÁRATÚ ANGYALOK

 

Ilyentájt már se busz, se villamos,

csak a hosszújáratú angyalok járnak erre,

meg néhány eltévedt lakótelepi lúdvérc,

hogy rátérdepeljen a vergődő özvegyasszonyok

zihálva emlékező, verejtékes mellére.

Mint kiürült pékség, békés a város,

ilyentájt már végre kimondhatnál mindent,

nem hallja senki, visszhang akár a kongó kútban,

csak ide-oda verődik, akár völgyöli harangszó.

Aztán csak forogsz, homlokráncolva, szitálod a szót,

s gerinceden, mint akasztottén, végigszánkáz

az emlékező hideg veríték, kerengve sír a kín-sirály,

s végül csak annyit tudsz mormolni mogorván:

nem minden Bonv Ivánból lehet Lear király …

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-10-19 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.