Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Hepp Béla versei (Szakaszjegy négy megállóra, Szóköztes, Simítsd a homlokom)

 

 

 

 

Szakaszjegy négy megállóra

Csak őszbe fordulunk ma mind a ketten,
ezer levélbe, barnuló avarba,
a körte illatát veled szerettem
s a sok diót telelni zsákba varrva,

kazán tüzére bízva majd a héjat
mikor nyugodni, (hó alatt lehellet),
hitet tavaszra csöndes-álmos éj ad...
s az ébredés szerelmes íze mellett

a fény redőnyöm résein keresztül
beszúr, s megint rohanni kezd a naptár,
a búzaföld fölött szikár kereszt ül,
s poros kabátot ölt az elszaladt nyár,

évre év... e létszerű maketten
újra őszbe fordulunk mi ketten.

 

 

Szóköztes

Mint a koldus, remegve nyújtom
egykorvolt álmokra két kezem,
sehonnan űzött keresztúton
állok két térdemen.

Mint a koldus, lehámlott rólam
már minden oktalan büszkeség,
s nézem, ahogy a barna porban
halódnak hűlt mesék.

Mint a koldus, ahogy a lélek
tarisznya kínjával menni szán,
keresem magam messzeségek
imbolygó fókuszán.

Csak mint a koldus, úgy elhinném,
hogy lesznek még fénylő hajnalok
félelmeken túl, Istenem, én
ott lennék,
ahol nem vagyok.

 

 

Simítsd a homlokom

Apró láng ott fenn minden csillag,
óriás fehér gyöngy a hold...
Anya, bennem már lassan ballag
fényük, az ősz már átkarolt,
kísér, ahogy a szűz vidéken
kard által nem járt csönd remeg,
hulló csók, fátyolszín szemérem,
forró vér... messzi istenek.
Látod, már nem a szív ural,
de itt benn sír még egy ifjú dal.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-10-09 20:00:00

 

Hepp Béla – aLéb – (Budapest, 1961) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.