Mamed Ismail: Az apa képe. Fordította Balázs F. Attila
AZ APA KÉPE
Vasútállomás... előtte vasúti
Sínek, a hó csendesen hull
Egy fiatal férfi a peronon
Honnan tudhatná, mi előtt áll
Búcsúzkodás... az idő szíve unatkozik
Az est sötétlik a látóhatáron
Apám mellettem, a szerencsém ébren volt
A szerencsém ébren volt, de én aludtam
Mondanak-e valamit e hideg sorok?
A hó hangját később is hallották ...
Képzelj el egy húsz éves anyát
És fiát, aki alig másféléves.
A sors láthatja, amit az ember nem lát
Mi történt a múltban, mi fog történni a jövőben
Ez a vonat elszakít minket egymástól
Ijesztő gőzt fujtatva.
A beszéd megfagyott a levegőben
Töredezve hangzottak apám szavai:
„Tekints rám szemem fénye,
Lehet, hogy utoljára érintelek!”
Mi ez a csípős hideg?
Előérzetem valóra vált
Nem szükséges bizonyítani, magyarázni
Az „apa” szó elég bizonyíték.
Napok teltek, hónapok, évek
Az idő apránként felfalja életemet...
Behunyom szemem, szerencsém gúzsba kötve
Bontanám, de nem kelti kedvemet.
Az „apa” szó egy életre mellém szegődött
Gyermekkorom emléke fagyos...
Nem is maradtak emlékeim
Még egy fénykép sem, amit sírva nézhetnék...
...Az idő szökni próbál a résen át,
A hó kavarog a levegőben...
Az élet elhagyja az életet... az elválásból
A vonat kirobog füstcsovával a feje fölött...
Az idő megrezzen valamire gondol
Kezében József elvágott kötele
Az egyik uton visszatérne,
De az csak “egyirányú út”.
A vonat elviszi az elviselhetetlen gondokat
Látva azt aki néz, de nem lát
A nap már lement a hegyek mögött
A hold örömmel néz a felhőkön át.
A vonat elindul és elviszi a bajokat
A kisgyermek álmait belepte a hó...
Ha kinyitotta volna véreres szemét,
Megőrizhetett volna egy képet az apjáról...
Megjelent: 2022-09-23 20:00:00
 |
|
Mamed Ismail (1939 . november 1. , Esrik Jirdakhan , Tovuz régió ) azerbajdzsáni költő |
 |
|
Balázs F. Attila (1954) költő, műfordító |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
