Mesterházy Fruzsina: Kedves barátom
Kedves barátom,
hadd szeressem így,
ártatlanul,
testi borzalmak híján.
Szeretném, ha más
herdálná el a testemet.
Szeretném magát
mindig tisztának látni.
Elvégre az illúzióink
szárnya törik le,
nem a valóság változik.
Mondja, nem lehetne
az apám? (Nem nézek rá,
nem merek.) A kávét
szokásosan issza?
Megszokásaink merevítenek
bennünket törékennyé.
Nem gondolja?
A napokat kikövezi a
sodródás. Karból ölbe,
szívből észbe.
Éjszakánként gonosz,
idegen énektanárok
skáláztatnak és sötét
akarat furakodik be
a faluba, ahol élünk.
Ha két ember szereti
egymást, sosem
szeretnek egyformán.
A gyengébb mindig az,
aki számítás nélkül szeret.
A testi lüktetésben régi
kódot diktál a szívhang:
ne add meg magad,
ne fogadj el semmit,
mert már életedben
halott leszel.
Élet És Irodalom, LVIII. évfolyam, 20. szám (2014. május 16.)
Megjelent: 2014-09-04 07:00:00
 |
|
Mesterházy Fruzsina (Budapest, 1985) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
