Keresés a honlapon:

Payer Imre: Téli rapszódia

 

 

 

 

TÉLI RAPSZÓDIA

 

A borzalomnak arca van,

a képzet mozdulatlan, azon túl, határon a limes,

ahol a sötétbe borult árból dereng

elfordult félprofil másfelé

tágult íriszével,

ködös, néma partszakasz kísértetfákkal.

ezen túl a semmi. de határán a limesen

légritka mozdulatlan fehér park

hol öngyilkos füzek hóba hajolnak-

mint özvegy dámarokolyának a ránca alászomorul

Halálfehér puha kesztyűt húzott valaki a vékony ágra.

zúzmara honol dermedt füveken

Felemeled a fejed adatott idődben.

Hintázó ágon madár billeg.

Magad elé meredsz. Újra feltekintesz.

Az ág mozdulatlan. A madár sehol.

valahol puha vibrálás uranikus kékben.

Felhangjai oldják

a határokat, nincs tag és határ csak elme-

-sztratoszférában úszva

a távolnál távolabb

limesen fekete sugár:

A kitágult ragyogásában,

ott szűnik meg a korlát.

Vagy préselődik

zuhogó fagyban

koponyádat hámozó szélviharban.

Várd felsikkadó napnak a fényét.

hátha elérkezik a rügyekkel mégis hozzád,

fényes ajándék!

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-08-20 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.