Keresés a honlapon:

Köves István versei (A szívritmusszabályzó maradhat, Mondhatnám: Evoé!, Proli profán)

 

 

 

 

A SZÍVRITMUSSZABÁLYZÓ MARADHAT

 

Elég, ha rajongva örvendsz hajnalán

a napnak, a fénynek, a napfénynek,

gazdagnak, szegénynek, mosolyogva

átköszönsz a túlélő ágyszomszédnak.

Elég csak tiszta tudattal ébredni,

figyelmesen, leltározva nézni körbe,

óvatos, magzati fejforgással, bácsi, néni,

elnyomva az emlékező, hasonlítgató gondolatokat,

vagy legalábbis elhallgatni, tagadni rezdületlenül,

visszatenni a polcra az aláhúzkodott T. Bernhard-kötetet,

lenémítani a laptopot, tévét, rádiót, okostelefont,

a kávéfőző és a szívritmusszabályzó még maradhat,

aztán irány a lapuló-túlélő-érdemrend-átadó ünnepély,

hol vár rád a vérplazma-svédasztalnyi letérkövezett jövő.

 

 

 

MONDHATNÁM: EVOÉ!

 

Még a menekültvonaton is ott lapul,

nem lélektől lélekig áhítozva, de

mosdatlan, bűzlő testekből párállva elő,

a mindent kibíró, mindent lebíró,

kétségbeesett, szárnyas szerelem.

 

 

PROLI PROFÁN

 

Én meg egy paplakban nőttem föl – mondta,

bele a fülembe, és közben dorombolt, de tényleg,

akár egy macska, fejét a vállgödrömbe hajtva,

Hát az se semmi, gondoltam magamban,

láttam a lakásukat, nem nagy szám,

két szoba, hall, se erkély, se dzsakucci,

Egyszercsak se szó, se beszéd,

ott ül a másik fotelban, nézzük a tévét,

valami sorozatot, ő fehér darócban a rohadt melegben,

lábán kopott saru, körmei sárgák, mint a cigarettázóknak,

Elgondolkodtam, ezeknél hogy lehet, ha egyszer

mindenhol folyton ott ül az Isten,

biztos, nem szól mindenért, de azért mégis,

Na, ott sem dughatunk nyugodtan – mondtam,

s tértem vissza a tárgyra: Most akkor hova?!

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-08-18 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.