VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Köves István versei (A szívritmusszabályzó maradhat, Mondhatnám: Evoé!, Proli profán)
A SZÍVRITMUSSZABÁLYZÓ MARADHAT
Elég, ha rajongva örvendsz hajnalán a napnak, a fénynek, a napfénynek, gazdagnak, szegénynek, mosolyogva átköszönsz a túlélő ágyszomszédnak. Elég csak tiszta tudattal ébredni, figyelmesen, leltározva nézni körbe, óvatos, magzati fejforgással, bácsi, néni, elnyomva az emlékező, hasonlítgató gondolatokat, vagy legalábbis elhallgatni, tagadni rezdületlenül, visszatenni a polcra az aláhúzkodott T. Bernhard-kötetet, lenémítani a laptopot, tévét, rádiót, okostelefont, a kávéfőző és a szívritmusszabályzó még maradhat, aztán irány a lapuló-túlélő-érdemrend-átadó ünnepély, hol vár rád a vérplazma-svédasztalnyi letérkövezett jövő.
MONDHATNÁM: EVOÉ!
Még a menekültvonaton is ott lapul, nem lélektől lélekig áhítozva, de mosdatlan, bűzlő testekből párállva elő, a mindent kibíró, mindent lebíró, kétségbeesett, szárnyas szerelem.
PROLI PROFÁN
Én meg egy paplakban nőttem föl – mondta, bele a fülembe, és közben dorombolt, de tényleg, akár egy macska, fejét a vállgödrömbe hajtva, Hát az se semmi, gondoltam magamban, láttam a lakásukat, nem nagy szám, két szoba, hall, se erkély, se dzsakucci, Egyszercsak se szó, se beszéd, ott ül a másik fotelban, nézzük a tévét, valami sorozatot, ő fehér darócban a rohadt melegben, lábán kopott saru, körmei sárgák, mint a cigarettázóknak, Elgondolkodtam, ezeknél hogy lehet, ha egyszer mindenhol folyton ott ül az Isten, biztos, nem szól mindenért, de azért mégis, Na, ott sem dughatunk nyugodtan – mondtam, s tértem vissza a tárgyra: Most akkor hova?!
Megjelent: 2022-08-18 20:00:00
|