Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Széll Zsófia versei (Engem a helyek hagynak el..., Hát de hol, A holnap)

 

 

 

 

 

Engem a helyek hagynak el...

Engem a helyek hagynak el.

Rezdülés nélkül, épp annyival
a föld felett, hogy az akadály-
talan mozoghasson.

(Minden alattam úszik el.)

Karok kitárva, egy vizen lebeg,
épp úgy, hogy az eget
perdültében ne zavarja meg.

Az idő is kitart.
Egyre megy.



Hát de hol

Most az van, hogy nincs,
Akit. Hangyák futják be az
üveghegyet, mint én, ha
Téged sejtelek.

Volt úgy, hogy folyópartnyi
mese nyaldosott, nyakamon
ér a nyom. Igen, nyomodban
vagyok.

Lábamra lép a csend. Van az
a most, hogy nincs, aki. És
én is csak ébredéskor vagyok
ott, ahol folyó fakad, ahol minket
sejtelek.

Az óperencián innen is mese,
hogy hangyák vagyunk, s nem
óriások. És az ég a part, és a
nyakamon homokszemek.

Ha keresel, izzadva, remegve
keress. Sejtjeimben ébredés,
ölemben csend. Lesz az a
most, amikor én, aki befut,
vadszőlő, jégbor. És lesz az
a folyó, akibe többször léphetek.



A holnap

innen nézve homályos,

vagy csak
tested takarja ki, a szavak
óriásra nőnek, mindegyikük
bablétra

vagy csak
kitakarózott az álom, és kávét
főz, és cigarettával a szájában
mászkál egy messzi konyhában
körbe-

körbe. az asztalon szanaszét
fényképek, mind Panni nénié
volt. az egyiken zsírba égett
kislány fekszik, szemeiben te
állsz kimerevítve. ott fekszem
én is, az összes szavam élet
vág abba az egyetlen fotóba

vagy csak
az állandó hiány egyenese szúr
beléd valahol a végtelen egyik
pontján

vagy csak
vagy csak.

és ha pontatlanul is,
de leírlak





  
  

Megjelent: 2022-08-10 20:00:00

 

Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.