Videó

A Gallery FreylerArt videója




Keresés a honlapon:


Köves István versei (Bloomsday, Lebben a láng a kiskanál alatt)

 

 

 

BLOOMSDAY

 

Idén is csütörtökre esik,

pont úgy, mint amikor az első példányokat hozták,

az angol kiadó nem látott benne üzletet, nem vállalta,

de csütörtököt mondott vele a párizsi nyomdász is,

mert először nem akadt elég w a szedőtermükbe,

ami a francia regényekben, ugye, ritkán okoz gondot,

de akkor nagyon is kellett volna ebbe az angol szövegbe,

ehhez az ugyancsak terjedelmes könyvhöz,

wolt wele gondja szegény Sylvia Beachnek, elég.

 

 

LEBBEN A LÁNG A KISKANÁL ALATT

 

Az őrizőket, az őrszemeket nem szokás szeretni, érthető is,

mert hiszen az őrök szükségképen pokróc-morcosak,

többnyire szűkszavúan ridegek, tarkójukon,

a tányérsapka alatt, majdnem kopaszra fölnyírva a haj,

pedig a kiskatona mindig kiskatona marad,

őrhelye a bástyán örökre csöndes otthona is.

Elnézi a torony fölött lebegő lusta sólymokat,

a távoli színváltó délibábpocsolyák csillanását,

körül szuszog a hegy is, a levegő is, elnyújtózva

ártatlannak és békésnek akar látszani a táj,

de a védett falak mögött gátolt vagy megvadított

hormonokkal és neurotranszmitterekkel,

szerotoninfelszabadító szerekkel bűvöli őrzőit

a záptojásszagú város pincepokla, mágnesként vonzza

e gyomorforgató, petróleumbűzű patkánytanya, hol

tudjuk, mindig lebben a láng valahol egy kiskanál alatt,

s tudjuk, az őrkatona minden körülmények között őrkatona,

hiába gyantaizzás, nepáli heroin, olvadt acélon úszik a salak,

 

ahogy a házakra feketedik a madárszárnyak rebbenő alkonya.

 

 

  

 

  
  

Megjelent: 2022-07-27 20:00:00

 

Köves István (Budapest, 1938. 03. 29.) költő, drámaíró

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.