Keresés a honlapon:

Szalta Iván: Hullám Büfé

 

a/

ha
feldobod szivárvány
zöld és piros a fehérben,
ha leesik mögötted,
keresned kell,
a zavart, bűzös víz mélyén, hisz
az nem lehet,
hogy feldobtad,
de nem kapod el
itt, lent.

b/

a szelet nem látni
csak a parton vergődő galambot,
törött gallyat, sárga virágport,
távoli hotelzászlót, repülő újságot,
a hajóvá lett napokat,
a féltő kiáltást sem hallod,
mész a szélben, bent a vízben
elveszíted tükörképed,
vízi jártasságot szerzel,
a hullámzásban,
a virágpor melledre tapad,
és eléri szádfaladat.

c/

megy a nap,
az égben krumpli szag lebeg,
odébb cigarettás függöny, pohár, gondolat,
ereszkedik a nap,
a földön van hangod,
lapod egy könyvben,
melyről versed majd
fellebben
a sötétbe

d/

végül fejen állni, így
nézni az éjjeli tavat,
a fordult állapotból kivenni a megfordultakat,
és lépni az égbe nyúló lábbal
és a vérrel telt aggyal érezni:
tele a föld rovarral, bőrrel, kővel,
aknával, sebbel, tapasszal.

És te vagy így maradsz,
tartod magad, üvöltesz, énekelsz.
Vagy fordulsz, hallgatsz,
és önmagadnak
maradsz.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-08-28 07:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.