Videó

A Deák Erika Galéria videója




Keresés a honlapon:


Czékmány Sándor versei (címzett ismeretlen, papírhajó, érzéseink árvasága)

 

 

 

 

címzett ismeretlen

 

csend és csend és nem tudom mióta

nem simulnak betűk az ujjaim alá

szavaim kifogytak csak a hátterük maradt meg

a naprakész látomások gödreiben

nincs múlt nincs jövő és a jelen

visszatartott lélegzettel araszol át

a beomlott kőfalakon

hátha van még ott

valami

amire végre

ráköthetné összecsomózott zuhanásait

 

a napok cél és ok nélkül halmozódnak

valóság zárványokká

egy szitakötő-álom töredékeiben

 

 

papírhajó


nincs semmi abból ami lehetett volna ha

kicsit bátrabb vagy

vagy bátrabbak vagyunk

bár határesetként létezünk máig is

ki-ki a maga emlékgörcseibe kapaszkodva éli át

de az is lehet hogy ha akarná

sem tudna egyikünk sem felidézni semmit

mert nem is volt ott semmi látható valóság

ma sem tudod

nyertél vagy vesztettél-e akkor

amikor egy pillanatra megérintett

bennünket a végtelenség mámora

én azt hittem győztem magam felett

és meg kellett vénülnöm ahhoz hogy rájöjjek

csupán félreértés voltam

annak a szónak akkor

és ott

csak abban a pillanatban volt értelme

 

 

érzéseink árvasága

 

van amikor kímélet nélkül szeretjük egymást

csak azzal törődünk hogy szeretetünk célt találva

eltakarja bűneinket

nem szabad elhinni hogy a szeretet nevében

meg lehet bocsátani bármelyiküket is

a megbocsájtott bűn szenvedést okoz azoknak is

akiknek mi soha nem tudtuk megbocsátani bűneinket

amikben önzésünk határai úgy lapulnak

mint a Föld belső remegése kitörés előtt

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-06-17 20:00:00

 

Czékmány Sándor (1936) költő

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Górcső rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.